Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Az indián szerkesztő
2012. május 20. 12.43 | zoldi.laszlo
Sok ismerősömmel és néhány barátommal ellentétben olvasom a Magyar Nemzetet. Nemcsak azért, mert kíváncsi vagyok a másik oldal véleményeire, és ezt leginkább az Orbán-rendszer „zászlóshajójától” tudhatom meg. Azért is, mert a jobboldali napilapnak vannak értékei. A cikkek megjelenítésében és a szöveggondozásban például majd’ minden szerkesztőséget lepipál.
Végh Alpár Sándor Köznapló című rovata is az értékek közé tartozik. A szemem előtt alakult át a szerző literátus újságíróból újságírással is foglalkozó íróvá. Tegnap néhány sorban emlékezett meg Katona Éváról, az Élet és Irodalom riport rovatának hajdani szerkesztőjéről: „Egy indián asszony ült az íróasztal mögött. Ma sem értem, zsidó vonásait miként alakította az idő olyanná, de külseje mit sem számított.” És így folytatta: „Nem szerettem a kommunistákat, de őt szerettem. Máig őrzöm a levelét, nem sokkal öngyilkossága előtt írta. Drága naiv fiúnak nevezett…” A három pont nem tőlem való.
A legendás szerkesztőről manapság méltatlanul keveset írnak, noha e harmincsoros jegyzetet kitöltené azok felsorolása, akikből valóságérzékeny írót nevelt. A szerkesztőségben ő volt a riport, én meg a publicisztika, és kölcsönösen foglalkoztattuk egymás szerzőit. A hetvenes-nyolcvanas években így fordult az ÉS a vidéki Magyarország irányába. Ami pedig a vonásait illeti, a kórteremben együtt lábadoztam a hazai antifasiszták egyik vezetőjével, aki 1944/45-ben csakugyan fegyverrel harcolt a megszálló német csapatok és a magyar nyilasok ellen. Ő mesélte, hogy Éva a csoportjához tartozott, de elfogták, a Margit-körúti fegyházba zárták, és vallatás közben szinte péppé zúzták az arcát. Így lett „indián”.
Sokat írhatnék róla, de most inkább az öngyilkossága előtti helyzetére térnék ki. A rendszerváltás után kisnyugdíjasként élt rózsadombi lakásában a nagybeteg férjével együtt. Havonta egyszer felugrottam hozzá, és beszélgetés közben tőlem telhető tapintattal csúsztattam a karosszék melletti újságtartóba néhány hetilap- és folyóirat-számot. Tudtam, hogy nincs pénzük tartalmasabb háttér-elemzésekre, holott mindketten igényelték, hogy lássák az összefüggéseket. Évekkel a közös haláluk után kifogtam a főiskolán egy Katona Évát. Szóba hoztam előtte a másikat, még csak a hírét sem hallotta. Kösz, kedves kolléga a Magyar Nemzetből, hogy tegnap a nevén nevezte.