Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Beethoven, a keresztezési pont
2012. február 19. 15.57 | zoldi.laszlo
„Bármilyen műfajban léteznek jelentős és kevésbé jelentős alkotások” - fejtegette Kocsis Zoltán az Origo munkatársának adott interjúban. A talán legjobb magyar zongoraművész mellesleg politikáról is beszélt, valószínűleg ez váltja majd ki a közéleti izgalmat. Én maradnék egyelőre a szakmai mondandójánál.
Aligha kétséges, hogy Beethoven az egyetemes zeneművészet egyik legnagyobb alakja. Abban is kevés a vita, hogy az Ötödik szimfónia a legsikerültebb művei közé tartozik. Ennek fülbemászó alapmotívumát minden tanévben el szoktam dúdolni a kommunikáció szakosoknak, élénk derültséget keltve az előadóteremben. Azt próbálom ugyanis bizonyítani, hogy az ismert komolyzenei mozzanat milyen karriert futott be a huszadik században.
Aki a negyvenes évek első felében nem elégedett meg az államilag korlátozott magyar sajtó egyoldalú információival, az Londont hallgatta a világvevő rádióján. Márpedig a BBC magyar nyelvű hírműsorát az Ötödik szimfónia jellemző hangsora harangozta be. De nemcsak a londoni rádió kölcsönözte a szignálját Beethoventől. Amikor a nyolcvanas évek közepén Amerikában jártam, és az első este bekapcsoltam a televíziót, leginkább az hökkentett meg, hogy a két műsor közötti reklámban a Valvoline nevű gázolajt is e közismert dallammal hirdették.
Abban már kevésbé vagyok biztos - épp ezért a nálam idősebb facebookosok segítségét kérem -, hogy az Ötödik szimfónia alapmotívuma milyen szerepet játszott 1956-ban, a Szabad Kossuth Rádióban. Annyit tudok médiatörténészként, persze, hogy amikor a munkatársak átköltöztek a Magyar Rádió szétlőtt épületéből a Parlamentbe, a jócskán megfogyatkozott lemezkészletből csak néhány felvételt vihettek magukkal. Kisgyerekként éltem meg, hogy ha például Nagy Imre szózatot intézett az ország népéhez, akkor mintha az Ötödikből való dallam előzte volna meg a miniszterelnöki beszédet. De lehet, hogy tévedek ebben, talán másik Beethoven-motívum volt.
A tanulság szempontjából mindegy is. Föltettem a közösségi oldal üzenőfalára néhány percet az Ötödik szimfóniából, majd egy érdekes feldolgozást a komolyzene és a könnyűzene kereszteződéséből a dzsessz-zongorista Robert Wells és a belorusz szimfonikusok értelmezésében, és végül a szerintem legizgalmasabb rockos feldolgozást az ELO szintén crossoveres előadásában. Számomra úgy hangzik, hogy Beethoven más műfajban is él.