KulturSzalon

Szopkó Tibor izgalmas diplomamunkát írt szűkebb pátriájáról, Mezőcsátról. Majd megszerezte a diplomáját, és a bizalom jelének vélem, hogy azóta is tartjuk a kapcsolatot. Tegnap azt kérdezte a Facebook üzenőfalán, vajon mivel magyarázható a baki, amelyet Obersovszky Péter vétett a Magyar Televízió reggeli műsorában. Arra utalt, hogy az érdes hangú riporter úgy mutatta be Keresztes Tamás színészt, mint Szűcs Balázst, a határon túli árváknak pénzt gyűjtő fesztivál szervezőjét.
 
A félreismert művész élő adásban mutatkozott be neki, és közölte vele, hogy azért van a stúdióban, mert a kollégái Kaszás Attila-díjra jelölték. A malőr kínosnak hatott, amit az egyik hozzászóló, Barczi Balázs még tetézett is azzal, hogy emlékeztetett a hírhedt beszélgetésre, amelyet Obersovszky Péter a plágiumon kapott köztársasági elnökkel folytatott. Azt javasolta, hogy az alákérdezős interjút tanítani kéne a kommunikáció szakosoknak - így nem szabad dolgozni. Egyetértünk, nekem is az a benyomásom, hogy a nevezetes Schmitt-interjúban erkölcsi mélypontra süllyedt a közszolgálati riporter. Ebből azonban nem az következik, hogy rossz újságíró, csak éppen sztárgázsiért próbálta kimosni a hatalom szennyesét. Igyekezetét sokan látták, és kevesen méltányolták.
 
A bakija ártalmatlanabb. Mindössze arra világít rá, amit kiégésnek nevezünk. Obersovszkyt utolérte a műsorvezetők átka, a futószalag melletti munkában szerzett figyelmetlenség. A több órás adásban szállítják nekik az interjúalanyokat, és öt-tíz perc alatt kell eljátszaniuk, hogy érdekli őket az elébük terelt ember. A látszat megteremtéséhez profizmusra van szükség, és ezt nem vonom kétségbe Obersovszky Péternél. Igen ám, de a látszat megjelenítéséhez olyan energia-befektetés szükségeltetik, hogy beüthet a mennykő: a szem átsiklik a megszólaltatásban következő néven, mondjuk Keresztes Tamásén, és megpihen egy fesztiválszervezőén.
 
Vajon föl lehet-e készülni arra, hogy egy hét alatt huszonöt interjúalannyal beszélgessünk? Enyhítheti a foglalkozási ártalmat, ha a műsorvezető tájékozott. Ha például megtapasztalta, hogy Keresztes Tamás a Kabaré című előadás konferansziéjaként ugrott ki a pályakezdő színészek mezőnyéből. Ehhez persze a nyilvánosságiparban betanított munkásként alkalmazott újságírónak színházba kéne járnia. Ami szerintem megoldható, ha az ember reggelenként dolgozik.