Jelenlegi hely
Black Ice: Vérvörös krizantém
2013. február 2. 17.58 | laszlo.vezendi
E Földi csuhában, meztelen lélek vén,
esdeklő remény él, fényedben ébredvén.
Álomból valóság, gyógyító orvosság,
könnycseppé válik, ha eljő a boldogság.
Mosollyal szemedből, ajkadra sós íze,
szívsóhaj, ledőlt fal, legbelső énedben.
Tündérdal, angyalhaj, rózsaszínálomképp,
Cupido nyilától, jövődet tárod szét.
Szeplőtlen szűzies ártatlan foltosság,
kívánva áldott hit, átható forróság.
Csókoddal csillapítsd, szereleméhségét,
Ő a tanú, hisz akarod, s lehulló csillaglét.
Az évek szép pillangók, így együtt elrepkednek,
a léleknek édenkép, több mint szó: SZE(R)ETLEK!
Eggyé vált lelkeknek, a halál csak porkoláb,
az igaz szerelem örök, ha ittlétük nincs tovább.
Vérvörös krizantém virággal kezünkben,
itt, s túlvilágon, szerelem lelkünkben.
Vezendi László verse
