KulturSzalon

A múlt héten volt Antall József halálának tizennyolcadik évfordulója. Az egyik szerkesztőség számára ebből az alkalomból készítettem összeállítást azokból az idézetekből, amelyeket közéleti személyiségek mondtak a hajdani miniszterelnökről. A válogatás korabeli emlékeket hozott elő emlékezetem mélyéről, az egyiket megosztom a Facebook baráti körével.

1993. december 12-én, vasárnap délután országszerte fészkelődtek a gyerekek. Közeledett a Kacsamesék esedékes része. A szokásos Disney-stílusban csetlett-botlott Dagobert bácsi, jó néhány százezren tapadtak a képernyőre. Dagobert éppen hisztizett az asztal tetején, csörömpöltek a tányérok, röpült a kanál meg a villa, a gonosz bálna ugyanis felfalta a vérmes öreg fagylaltját. A hiszti mégsem teljesedhetett ki, mert a sugárzás 2 perc 47. másodpercében elsötétült a képernyő, és a színes rajzfilm helyett fekete-fehér monoszkóp jelent meg. Majd gyászzenét játszott a Magyar Televízió, és bejelentette egy hófehér hajú, idősebb úr, hogy a miniszterelnök meghalt.

Ki is jelentette be? - kérdeztem az újságíró szeminárium hallgatóitól. Tanácstalanul néztek egymásra, aztán kiderült, hogy egy-, két-, legföljebb háromévesek lehettek. Csupán egyikük emlékezett olyasmire, hogy mintha megszakadt volna egy rajzfilm. Kifaggattam hát a már végzett tanítványokat, akik - mint a fiatalabbik lányom is - ’93 őszén kezdték az első osztályt. Már ismerték, de még nem tudták összeolvasni a betűket, már nagynak érezték magukat, de titokban még visszaültek a Kacsamesékhez.

Elmesélték, hogy a sértésnek vették a történteket. A feketébe öltözött bácsit - mint utólag kiderült, Boross Péter belügyminisztert - pedig másnap, az iskolában elnevezték Hóbagolynak. Meghányták-vetették a fejleményeket, és arra jutottak, hogy a felnőttek olyasmi jeleztek, ami nem tetszett nekik. Azt hiszem, ez volt az első közös élményük a hivatalos Magyarországról. Hatására jellemző, hogy itt, a Facebook-on van egy közös oldaluk, amelyet még nem sikerült ugyan megtalálnom, de bizonyára létezik.

Van az ügynek egy szakmai tanulsága is. Vajon a kormányzat sóval hintette volna be a Magyar Televízió helyét, ha a műsorszerkesztők még ráhagynak vagy tíz percet Dagobert bácsira, és csupán a rajzfilm befejezése után indítják el a gyászindulót?