KulturSzalon

Megfigyeltem, ha valamelyik szocialista politikus nyilatkozik, akkor az egyébként váltakozó színvonalú interjúba belesző egy összetett mondatot a médiahelyzetről is. Álláspontjuk úgy foglalható össze, hogy a jobboldal túlsúlyra tett szert, ezért aztán ellenzékiként nehéz médiafelülethez jutni. Önkritikai elemként olykor azt is szóba hozzák, hogy beszélnének ők a szegény embereket sanyargató kormányzati intézkedésektől, ha azok a fránya újságírók nem érdeklődnének inkább a gyurcsányistákkal folytatott harc iránt.

Az obligát eszmefuttatást azért nem nevezem okfejtésnek, mert nyoma sincs benne az arról való tűnődésnek, vajon miért alakulhatott ki a másik oldali túlsúly a médiában. Itt van például Mesterházy Attila interjúja, amely abból az alkalomból jelent meg a Népszabadság mai számában, hogy az MSZP kongresszusra készül (immár Gyurcsányék nélkül). A pártelnöknek is van egy összetett mondata: „A jobboldali túlsúlytól beszűkült médiatérben nehezebb helyzetbe hozni magunkat, és sokszor azt érezzük, mintha kövekkel dobálnánk helikoptereket.” Szokásos álláspont, bár elismerem, hogy a helikopteres hasonlat szemléletes. Azt is belátom, hogy kongresszus előtt a tennivalókról, a jövőről szokott beszélni egy pártelnök, de Mesterházynak egyszer talán el kellene gondolkodnia a nyilvánosság előtt, vajon a médiában miként alakulhatott ki ez a helyzet.

A Magyar Szocialista Párt furcsa bravúrt hajtott végre 2002 és 2010 között. Úgy kormányzott, hogy veszni hagyta az értékrendszeréhez közel álló médiumokat. Nem készült föl a polgári demokráciában korántsem szokatlan választási vetésforgóra, nem készítette föl a baráti szerkesztőségeket a piaci és az előbb-utóbb bekövetkező ellenzéki helyzetre. Érdeklődve nézte, ahogy politikai ellenlábasa kiépíti a maga médiabirodalmát. Ama bizonyos helikoptereket ugyanis nem a legutóbbi másfél évben vásárolta meg, és szerelte föl rakétákkal a Fidesz, hanem 2002 és 2010 között, még ellenzéki pártként. Van erről a folyamatról elképzelésem, elvégre az a munkám, hogy átlássam a médiapolitika összefüggéseit. Mindazonáltal kíváncsi volnék, hogy a magyar szocialisták miként látják „a jobboldali túlsúlytól beszűkült médiatér” kialakulását. Ha már a közvéleményre tett hatásuk elsatnyulásáról úgy hallgatnak, mint hal a szatyorban.