Jelenlegi hely
Akik nem veszik tréfára a dolgot
Ha egy kéziratban azt olvasom, hogy „dolog”, akkor gyanakodni kezdek a szerzőre. Bizonyára nem képes magát pontosan kifejezni, a fregoliként használt szóval ezért írja körül a keresett fogalmat. Tegnap este azonban láttam egy filmet valamelyik tévécsatornán, amelyhez illett A dolgok állása cím.
Túlnyomórészt szerkesztőségben játszódott, tehát már csak szakmai okból is érdekelt. Ráadásul egyik kedvenc színészem, Russel Crowe jelenítette meg az oknyomozó újságírót. Negyedszázaddal ezelőtt láttam egy ausztrál filmben, nehéz csontú, de még vékony tinédzserként éppen szerette volna elveszíteni a szüzességét. Aztán Amerikába költözött, és miközben világsztárrá fejlődött, megtestesedett. Ebben a 2009-es krimiben már negyvenes, kiégett riporter, száz kilón felül, szélesre hízott fejjel és szétivott májjal, bár obsitos csatalóként még felhorkan, ha meghallja a harci kürtöt. A cím éppen azért hiteles, mert a sztárriporter maga sem tudja, hogy mi rejlik az eléje csepegtetett Ügy mögött. A történet végére kiderül, hogy a lényegben nem tévedett: egy biztonsági magáncég csakugyan lekenyerezte az állami döntéshozókat, hogy harminc-negyvenmilliárd dolláros betételre tegyen szert. Ám egyetemi szobatársáról és barátjáról, a korrupció leleplezésében érdekelt politikusról is kiviláglik, hogy gyilkosságra való felbujtásban vétkes.
Hiteles a film légköre, ismerős az egybenyitott légterű szerkesztőség. A főszerkesztő - a pillanatnyilag legmagasabbra árazott angolszász színésznő: Helen Mirren - ingadozik az extraprofitra hajtó laptulajdonos és az igazságért harcoló újságírók között, és a témában érdekelt két riporter is másként vélekedik a valóságfeltárás lehetőségeiről. Itt sodródik a szakmai konfliktusba egy izgalmas szál. A tapasztaltabbik oknyomozó a hagyományos sajtót képviseli, a fiatalka blogger pedig a feltörekvő digitálist, és az utóbbi lassanként megérti, hogy nem föltétlenül a győztes trendet fémjelzi.
A dolgok állása szerint még jó darabig - mondjuk 2043. április elsejéig, amikorra Philip Meyer szociológus azt jövendöli, hogy megszűnik a földkerekség utolsó napilapja - a papír alapú sajtó ösztönző módon egészítheti ki a valóságfeltárásban talán kevésbé érdekelt portálokat. Ha csak az amerikai médiakutató nem gondolta áprilisi tréfának aggályosan részletes jóslatát.