Jelenlegi hely
Gyurcsány, az országjáró
Dézsavű-érzéssel küszködöm. Ami most történik, azt mintha már átéltem volna. Némi töprengés után rájövök, hogy ez 2004 nyarán esett meg.
A magyar élsportolók javában készültek az olimpiára, és az új sportminiszter, bizonyos Gyurcsány Ferenc végiglátogatta az egyesületeket. A győri kézilabdázók kapusának, az ukrán Sirinának például hetest dobott, villogtak persze a vakuk. A Mátrában cicanadrágot húzott, és hegynek fölfelé futott. Miskolcon tornatermet avatott, és ingujjra vetkőzve bordásfalra mászott. Valahol a Dunántúlon pedig gyűrűbe akasztotta a lábát, és fejjel lefelé fényképezkedett. Majd a hivatalos program után nem rohant vissza a fővárosba, hanem beszélgetett a helybéli szocialistákkal.
A megyei napilapok kéthasábnyi interjút készítettek vele, ennyi dukált egy miniszternek, aki nem is titkolta, hogy politikai ambíciói vannak. Sejtette, hogy amit mond, az aligha jut el a vidéki Magyarországtól elszigetelt pártközpontba. Ahol a vezetők gőzerővel készültek a kongresszusra, hogy fordulatot hajtsanak végre. Különböző forgatókönyveket dolgoztak ki, és sok vita után kiosztották a majdani szerepeket. Új miniszterelnökben is gondolkodtak, Medgyessy Péter utódjának Kiss Pétert szánták. Észre sem vették, hogy közben Gyurcsány Ferenc megszervezte a hátországát. A többit már tudjuk.
Azóta eltelt több mint hét esztendő, és Gyurcsány most éppen a Demokratikus Koalíció nevű párt elnökeként járja az országot. A megyei napilapoktól most sem kap többet két hasábnál - öt gépelt oldalt és egy fotót. Mégis az a benyomásom, hogy kedvelhetik az újságírók, mert szemlátomást élvezettel faggatják. Az eredmény pedig meghökkentő. Szállóige-ügyben elég igényes vagyok, nem is tartom Gyurcsány Ferencet ütős mondatok megfogalmazójának, ennek ellenére csak a legutóbbi hónapban hatvanhat figyelemre méltó gondolatát jegyeztem föl. S mert a megyei lapokban elvétve találkozom szocialista politikusok interjúival - az egész elnökségtől ötödannyi mondatot sikerült rögzíteni, mint a pártból kivált politikustól -, azt kell feltételeznem, hogy valami nem stimmel az MSZP-vel.
Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy a szocialista vezetők járják az országot, de a helyi újságírók ímmel-ámmal állnak szóba velük. A másik pedig az, hogy megint ülnek a fővárosi székházukban, és magukkal vannak elfoglalva. Talán észre sem veszik, hogy Gyurcsány a vidéki Magyarországon kiszervezi alóluk a pártjukat.Dézsavű-érzéssel küszködöm. Ami most történik, azt mintha már átéltem volna. Némi töprengés után rájövök, hogy ez 2004 nyarán esett meg.
A magyar élsportolók javában készültek az olimpiára, és az új sportminiszter, bizonyos Gyurcsány Ferenc végiglátogatta az egyesületeket. A győri kézilabdázók kapusának, az ukrán Sirinának például hetest dobott, villogtak persze a vakuk. A Mátrában cicanadrágot húzott, és hegynek fölfelé futott. Miskolcon tornatermet avatott, és ingujjra vetkőzve bordásfalra mászott. Valahol a Dunántúlon pedig gyűrűbe akasztotta a lábát, és fejjel lefelé fényképezkedett. Majd a hivatalos program után nem rohant vissza a fővárosba, hanem beszélgetett a helybéli szocialistákkal.
A megyei napilapok kéthasábnyi interjút készítettek vele, ennyi dukált egy miniszternek, aki nem is titkolta, hogy politikai ambíciói vannak. Sejtette, hogy amit mond, az aligha jut el a vidéki Magyarországtól elszigetelt pártközpontba. Ahol a vezetők gőzerővel készültek a kongresszusra, hogy fordulatot hajtsanak végre. Különböző forgatókönyveket dolgoztak ki, és sok vita után kiosztották a majdani szerepeket. Új miniszterelnökben is gondolkodtak, Medgyessy Péter utódjának Kiss Pétert szánták. Észre sem vették, hogy közben Gyurcsány Ferenc megszervezte a hátországát. A többit már tudjuk.
Azóta eltelt több mint hét esztendő, és Gyurcsány most éppen a Demokratikus Koalíció nevű párt elnökeként járja az országot. A megyei napilapoktól most sem kap többet két hasábnál - öt gépelt oldalt és egy fotót. Mégis az a benyomásom, hogy kedvelhetik az újságírók, mert szemlátomást élvezettel faggatják. Az eredmény pedig meghökkentő. Szállóige-ügyben elég igényes vagyok, nem is tartom Gyurcsány Ferencet ütős mondatok megfogalmazójának, ennek ellenére csak a legutóbbi hónapban hatvanhat figyelemre méltó gondolatát jegyeztem föl. S mert a megyei lapokban elvétve találkozom szocialista politikusok interjúival - az egész elnökségtől ötödannyi mondatot sikerült rögzíteni, mint a pártból kivált politikustól -, azt kell feltételeznem, hogy valami nem stimmel az MSZP-vel.
Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy a szocialista vezetők járják az országot, de a helyi újságírók ímmel-ámmal állnak szóba velük. A másik pedig az, hogy megint ülnek a fővárosi székházukban, és magukkal vannak elfoglalva. Talán észre sem veszik, hogy Gyurcsány a vidéki Magyarországon kiszervezi alóluk a pártjukat.