Jelenlegi hely
Hogyan formálódik a szállóige?
Folytatom a tegnapi gondolatmenetet, mert újabb fejlemény van a Majtényi-ügyben. Az öt dunántúli napilapot összefogó cégnek, a Pannon Lapok Társaságának van egy budapesti tudósítója, Osváth Sarolta, aki a Napló című veszprémi újságban beszámolt az Operaház előtti tüntetésről. Majtényi László szabadtéri szónoklatából idézte is a legfontosabb mondatot: „Sokkal jobb sors egy demokratikus állam bukott kormányfőjének lenni, mint egy, a népharag által megbuktatott diktátornak.” Igen ám, csakhogy a neves alkotmányjogász nem ezt mondta.
Kétszer is hallottam, amit kifejtett: „Sokkal jobb sors egy demokratikus jogállam bukott miniszterelnökéé, mint egy tekintélyelvű országban a népharag által eltávolított nem legitim vezetőé és a bukott diktátoré.” Ez a hiteles változat, elvégre a szerző engedélyével ez a szöveg jelent meg a Galamus.hu-n. Ehhez fűztem tegnap, hogy a tudóshoz méltó árnyalt fogalmazás helyett hatásosabb lett volna egy rövidebb változat, például ez: Sokkal jobb sors egy demokratikus jogállam bukott miniszterelnökéé, mint egy tekintélyelvű országban a megbuktatott diktátoré.
Azért nem tettem ki az idézőjelet, mert az iménti mondat az én értelmezésem. De csak ez az egyetlen, egyébként megbocsátható hiba, amit a pontatlanul idéző tudósító elkövetett. Velem együtt ő szintén szükségét érezte a tömörítésnek, mert ő is újságíró módra gondolkodik. Hajlamosak vagyunk az árnyalttal szemben előnyben részesíteni a velőset. Mellesleg kettőnk előadásában megkezdődött egy figyelemre méltó mondat szállóigévé formálása. Az egyik közszereplő érdekes összefüggést pendített meg, eszmefuttatása nyilvánosságot kapott, és a kocsmapultoknál meg a kávéházi asztaltársaságokban beszélgetni kezdenek róla. Emlékezetből idézik, és akaratlanul is lefaragják a fölösleges szavakat.
Számtalan példa bizonyítja, hogy az utókori gyűjteményekbe nem az a gondolat kerül be, amit a közszereplő mondott - azt tulajdonítják neki, ami a kocsmai-kávéházi formálgatás után megmaradt belőle. Lám, két értelmezés alapján megfontolásra ajánlom Majtényi Lászlónak az immár harmadik változatot: Sokkal jobb sors egy demokratikus államban bukott miniszterelnöknek lenni, mint egy tekintélyelvű országban a népharag által megbuktatott diktátornak. És miközben lekopogtatom a betűket, kirajzolódik előttem a békésen blogozó Gyurcsány Ferenc, illetve a halálba dermedt arcú Ceausescu-házaspár képe.