Jelenlegi hely
Hol vannak az alkotmányozó újságírók?
Rákóczi Feri üzent a Facebook-falra. Udvariasan megköszönte, hogy válaszoltam a kérdésére, ő azonban még arra is kíváncsi lett volna, hogy az izlandi civilek készítette alkotmánnyal miért nem foglalkoztak magyarországi elemzések. Elismerem, hogy erre nem feleltem tegnap, de nem azért, mert el akartam bliccelni a választ. Az immár tízéves Médianaplóban kialakult az a gyakorlat, hogy a napi harminc sorban csak egy témára kerítek sort, és ha hiányérzet marad bennem (vagy az olvasóban), akkor legközelebb más nézőpontból közelítem meg a kérdést.
A magyar sajtóban azért nem foglalkoztak elemzések azzal, hogy izlandi polgárok Facebook-on dobták össze a viking bullát, mert lusták azok, akik elemezhették volna a helyzetet. Bizonyára nálunk is akadnak olyan újságírók, akiknek a nyelvtudásából és szakértelméből telne az értelmezésre, de közülük csak egyet tapasztalok elég szorgalmasnak ahhoz, hogy utánajárjon a szigetországi fejleménynek: Aczél Endrét. Be is írtam nevét a Google-be, és a keresőprogram kidobott két cikket. Az egyiket 2008-ban jelentette meg a 168 Órában, és alaposan elemezte az akkori bankválságot, de természetszerűleg nem térhetett ki a tavalyi civil alkotmányra.
Mégsem csupán a külpolitikára szakosodott újságírókban vélem fölfedezni a hibát, hanem a szerkesztőségi munkamegosztásban is. Az alkotmányozás tanulmányozásához jogi ismeretekre volna szükség, de a magyar sajtó szűkölködik a jogi kérdésekre szakosodott újságírókban. Vannak persze jogi végzettségűek a szerkesztőségben, de nem föltétlenül az alkotmányozás a szakterületük. Vagy ha az is, van még hozzá két másik. A „költséghatékonyságra” kényszerített redakciónak nincs elég pénze arra, hogy egyetlen témakörre szakosodott újságírókat tartson. Holott inkább jogi szakírótól, mint a külpolitikustól volna elvárható, hogy észrevegye: a távoli Izlandon olyasmi történt, amire nekünk is érdemes fölfigyelni.
A figyelmetlenségnek még egy okát érzékelem: a magyar újságírókat módjával érdeklik a civilek. Szakmánk jellegéből adódik, hogy kifejlett a közvélemény-befolyásolási képességünk, ezt azonban inkább arra használjuk, hogy a magunk érdekeit képviseljük. A nálunk jóval népesebb polgári, ha úgy tetszik: facebookozó társadalmi réteget csak a szemünk sarkából figyelgetjük. Márpedig a jelek arra utalnak, hogy a jövő civil.