Jelenlegi hely
Miért vallott kudarcot az ATV mentő akciója?
Az Operaház előtti tüntetésről az ATV mutatta a legtöbbet. A mikrofon- vagy telefonvégre fogott pártpolitikusok fülhallomást csődöt mondtak.
A performanc-szal próbálkozó Újhelyi István és Nyakó István nehezen égette el a díszünnepségre szóló belépőjét, mert a keménypapírból való biléták nem akartak meggyulladni. Mesterházy Attilától pedig csak annyira telt, hogy „két idiótának” nevezte Orbán Viktort és Matolcsy Györgyöt. Ha a gyönge parlamenti ellenzék egyik vezéralakja leidiótázza a politikai ellenfeleit, akkor önmagát hozza kínos helyzetbe. Milyen ellenzéki az olyan, aki még az elmebetegeket se képes legyőzni? Az otthon felhívott Gyurcsány Ferencet nem hallottam, mert éppen teát főztem a konyhában.
Még leginkább Karácsony Gergely mondott érdemlegeset: „Az egyszínű hatalomnak sokszínű ellenzéke van.” Aki mondta, mielőtt politikára adta volna a fejét, szociológusként dolgozott. Az ő példája sejteti, hogy miért nem sikerülhetett az ATV mentő akciója. A százezres tüntetés civil szervezői ugyanis rossz néven vették volna, ha pártemberek lépnek a pódiumra, ezért a hoppon maradt politikusok lehetőséget kaptak a televíziótól, hogy két-háromszázezer néző előtt fejtsék ki az álláspontjukat. Ebbe buktak bele - úgy látszik, rögtönözve képtelenek megjegyezhető mondatokra.
Nekem azért nem meglepetés a pódiumra engedett Majtényi László kitűnő szónoklata, mert a hajdani ombudsman, majd ORTT-elnök médiaszakmai körökben mindig szívesen látott vendég volt, és az előadásaival, hozzászólásaival sosem okozott csalódást. Professzori tudású alkotmányjogász, akinek a felkészültségéből telik szellemes és mély megjegyzésekre. Tegnap este tőle hallottam a leghatásosabb gondolatot: „Sokkal jobb sors egy demokratikus jogállam bukott miniszterelnökéé, mint egy tekintélyelvű országban a népharag által eltávolított nem legitim vezetőé és a bukott diktátoré.”
Azt hiszem, a politikusoknak valamilyen civil szakmában való elmélyültségre volna szükségük ahhoz, hogy megtanuljanak szállóigeként ismételhető mondatokat fogalmazni. Majtényi Lászlónak pedig a nyilvános megszólalás pillanatában el kéne felejtenie, hogy precizitásra hajlamos jogász. Az Operaház előtt így kellett volna fogalmaznia, hogy egy életre megjegyezhessük a szavait: Sokkal jobb sors egy demokratikus jogállam bukott miniszterelnökéé, mint egy tekintélyelvű országban a megbuktatott diktátoré.