Jelenlegi hely
Mikor beszél egy zsidóságára büszke író magyarul?
Elie Wiesel újra megszólalt az ATV képernyőjén. Magát az interjút már láttam-hallottam 2009-ben, amidőn a Nobel-békedíjas író Budapesten járt. Most inkább a találkozó körülményei és a mögöttük rejlő szemléleti tanulságok érdekelnek. Bizonyára hosszas tárgyalás előzte meg a beszélgetést, Bánó András ugyanis tud angolul, a világhírű vendég pedig magyarul. Vajon milyen nyelven készüljön az interjú?
Nem voltam ott, ezért csupán feltételezhető - mellesleg egy izgalmas dokumentumfilm alapján -, hogy Auschwitz óta Wiesel nem szívesen beszél magyarul a magyar állam képviselőivel. Ők csak fordítsák angolra vagy franciára a szót, majdnem mindegy, hogy melyikre, mert az egyik nyelven tanít, a másikon pedig könyveket ír Amerikában. Elvégre őt, a családtagjait és a többi máramarosszigeti zsidót magyar csendőrök vagonírozták be 1944 nyarán. (A deportálást irányító Eichmann SS-őrnagy csupán tucatnyi beosztottal érkezett Budapestre.) Amidőn azonban néhány évvel ezelőtt Wieselt meghívták a ma Romániához tartozó szülővárosába, hogy díszpolgárrá avassák, ellátogatott a szomszédos faluba is, ahol az utcán véletlenül összefutott hajdani dajkája lányával, és ízesen beszélgetett vele magyarul.
Másoknál is szembesültem e distinkciós jelenséggel. Többször találkoztam például a Stockholmban élő Georg Kleinnel, a világhírű orvoskutatóval, aki otthon magyarul beszélget a feleségével, és élvezettel olvas magyar költőket, vacsorázás közben mégis azt mesélte, hogy különbséget tesz a magyar állam és a magyar emberek között. Az előbbi őt félmilliomod magával kiközösítette, sőt kiszolgáltatta Hitlernek, az utóbbiak között viszont akadtak olyanok, akik 1944/45-ben bújtatták, vagy legalábbis érzékelte az együttérzésüket. Azt pedig az egyik legfelkészültebb holokauszt-kutató, Karsai László nemrég megjelent cikkéből tudom, hogy a magyarországi zsidóság deportálásában az akkori államszervezet mintegy kétszázezer alkalmazottja játszott kisebb-nagyobb, de mindenképpen dicstelen szerepet.
Egyszóval vannak történelmi tanulságai az ismételten sugárzott interjúnak. A riporter magyarul kérdezett, és Elie Wiesel, a híres íróvendég angolul válaszolt. Néha azonban akaratlanul is magyarul reagált, amiből megértettem, hogy az empatikus Bánó Andrást a magyar állam helyett egyre inkább a hazai nyilvánosság képviselőjének tekintette.