Jelenlegi hely
Mire való a tolmács?
Napok óta azon rágódik a hazai sajtó, hogy mi történhetett csütörtökről péntekre virradóra egy miniszterelnökökkel zsúfolt brüsszeli teremben. Vajon mivel magyarázható, hogy a hajnalba nyúló tárgyaláson Orbán Viktor először nemet mondott az Európai Unió átalakítására, majd délelőtt talánt, aztán pedig feltételes igent?
A politikai szakírók nevezték őt körmönfont diplomatának, de szélkakasnak is. S bár sok értelmezést olvastam arról, amit az értelmező újságírók személyesen nem tapasztalhattak meg, egy feltételezés elsikkadt. Mi van, ha a vacsorának álcázott, maratoni hosszúságú tárgyalás végén a fáradt magyar miniszterelnök nem értette, amit kérdeztek tőle? Nem mintha kétségbe vonnám a nyelvtudását. A székesfehérvári középiskolában angolos osztályba járt, majd friss diplomásként Oxfordban csiszolgatta a nyelvérzékét. És ha csak teheti, azóta is tolmács nélkül beszélget az angolszász nyelvterületről érkező politikusokkal.
Mégis az a benyomásom, hogy az előre megírt angol szöveg felolvasásában jobb, mint a rögtönzésben. Ráadásul más az, ha valaki a végiggondolt eszmefuttatást gondosan megformálja idegen nyelven, és más, ha egy hat-hétórányi tárgyalás után, hullafáradtan reagál a pergő nyelvű partner sorsdöntő kérdésére. Ilyenkor adódhatnak bizony megértési nehézségek. Például azért, mert a brüsszeli, zártkörű vacsorán a miniszterelnököknek társtalanul, magukra hagyottan kellett helyt állniuk országuk képviseletében. Innen pedig már csak egy lépés a kérdés: vajon egy európai uniós kormányfőnek mennyire kell ismernie a nemzetközi érintkezés nyelvét, pillanatnyilag éppen az angolt?
Kevesen emlékeznek rá, de Gyurcsány Ferencnek is meg-meggyűlt a baja a közvetítő nyelvvel. Előfordult, hogy hiúságból nem ültetett be tolmácsot abba a szobába, ahol amerikai újságíróval beszélgetett a kamera előtt, és kiderült a nyilvánosság számára, hogy akadtak olyan kérdések, amelyeket félreértett. Orbánnak van mentő körülménye, mert a vacsorának álcázott tárgyalásra nem vihetett magával tolmácsot. Gyurcsány azonban nem fogadta meg dörzsölt elődje, a diplomataként több nyelvben is otthonos Horn Gyula még 1989-ből való tanácsát: „Ha valami nagy félreértés van, akkor a tolmácsra lehet kenni az egészet.”