Jelenlegi hely
Paripám, a vessző
Ebben a félévben ma tartom az utolsó órákat. Az a benyomásom, hogy az újságíró szeminárium közepesen sikerült. Kéthetenként találkoztunk, és régi tapasztalat a szakmában, hogy ennek az intervallumnak nincs ritmusa. A kétheti lapok is sorra buknak meg, mert ha már az olvasót érdekli valami, akkor szívesebben megy az újságstandhoz hetente.
Azt vettem észre, hogy az újságíró-képzésben kell vagy tíz cikk az üdvözüléshez. A szemeszterben tizenkét-tizenhárom hét van, egy-két foglalkozás mindig elmarad, így heti ritmusban kijön a tíz dolgozat. A hallgatók a negyedik-ötödik után lendülnek át a holtponton. A tehetségesebbek megorrontják a kifejezőkészség finomságait, az igyekvők pedig beérik azzal, hogy intézményi kommunikátorként szükségük lesz a sajtóismeretekre (elvégre munkahelyükön ők tartanak majd kapcsolatot a nyilvánosság képviselőivel). Ha viszont csupán hatszor-hétszer találkozunk, éppen arra nem marad idő, hogy megérezzék a szakmát. Így is akadtak olyanok, akik alkalmasak az újságírásra.
Ha számba kéne vennem, hogy mi jelenti számukra a legnagyobb nehézséget, a vesszőre szavaznék. Még a legügyesebbek sem tudják, hogy mikor kell kitenni azt a fránya vesszőt. Van olyan hallgató, aki elmesélte, hogy gyerekkora óta újságírónak készül, öt szemináriumi dolgozatában mégis 174 hibát leltem, minden második vesszőhiba volt. Amidőn ezt szóba hoztam, meglepett a válasszal. Tizenötödik éve jár iskolába, és én vagyok az első tanár, aki kijavította a helyesírási hibáit. Röpke közvélemény-kutatást végeztem az évfolyamon, és kiderült, hogy két diák kivételével a többi középiskolai magyartanára irodalommal helyettesítette a nyelvtan órákat. Pedig ha tudnák a pedagógus kollégák, hogy nem is olyan nehéz figyelni a vesszőkre.
Az emberiség fejlődése úgy alakult, hogy a szóbeliség megelőzte az írásbeliséget. Őseink megtanultak élőszóban érintkezni, kapcsolatot teremteni, kommunikálni, s amikor kezdett tömegessé válni az írásbeliség, eltűnődtek, vajon a mondatrészeket miként különböztethetnék meg. Rájöttek, hogy ahol leviszik a hangsúlyt, ott új mondat kezdődik - ide került a pont. Ahol viszont fölviszik a hangsúlyt, ott csak mondatrészt választanak el - erre találták ki a vesszőt. Biztatom a kommunikáció szakosokat, hogy olvassák föl az írásaikat. Némi gyakorlás után megtapasztalhatják például, hogy vessző nélkül nem lehet hogyozni.