Jelenlegi hely
Városi sajtólegendák
Vastagok és olvasmányosak a karácsonyi lapszámok. Az egyik legérdekesebb írás a Népszabadságban jelent meg, szerzője Kulcsár István, a Magyar Rádió volt moszkvai tudósítója. A veterán újságíró egy szovjet hadseregcsoport, a déli magyarországi tartózkodásáról, egyszerűbben szólva az 1944-1991 közti megszállásról tűnődött. Terjedelmes cikke újsághírrel kezdődik: „Kecskeméten ünnepélyesen átadtak harminchat öröklakást a Varsói Szerződés értelmében ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok tisztjeinek.”
A szerző becsületére válik, hogy jelezte: nem áll jót az információ hitelességéért. Magam szintén hallottam a tragikomikus közleményről, annak idején meg is kérdeztem Sztrapák Ferencet, a Petőfi Népe című kecskeméti napilap munkatársát, majd későbbi főszerkesztőjét, vajon mi igaz belőle. Ő nem vonta kétségbe az információt, újságírói figyelmetlenségre utalt, amiért az illető fegyelmit kapott. Most viszont már nem hívhatom föl Ferit további részletekért, mert tavaly meghalt. De a hajdani helyettese, Ballai József azonnal fölvette a telefont, és elképzelhetetlennek tartja, hogy a múlt század hetvenes éveiben ilyesmi megjelenhetett. Az akkori főszerkesztő, Welther Dániel igyekezett minden kéziratot elolvasni, és nála csak az akkori helyettese volt éberebb. Egyszóval városi legendával van dolgunk.
Napirendre is térnék a jelenség fölött, ha nem gondolkoztatna el két másik információ (?), amely szóbeszéd tárgya újságírók között, különösen a harmadik sör után. Publicisztikákban a magyar kivagyiság és provincializmus jellegzetes bizonyítéka az a mondat, amely állítólag a Nyírlugos és Környéke című lap vezércikkeként jelent meg az első világháborúban. Szerzője, a helybéli iskola történelemtanára így indította az eszmefuttatást: „E helyről üzenjük Angliának, hogy hátrébb az agarakkal.” Más változatban: „E helyről üzenjük Nagy-Britanniának, hogy nem oda Buda.” Igazán kár, hogy a mulatságosan fenyegető mondat valódiságáról eddig még senki sem győzött meg.
A harmadik városi legenda Veszprémhez kötődik. A múlt század harmincas éveiben fénykép jelent meg a helybéli lapban egy társadalmi eseményről. A képen a püspök látható, aki azonban utólag zokon vette a fotó alá írt szöveget, amely így látott volna napvilágot: „Pánik a nőegyleti bálon.” Csakhogy állítólag a mondat első szavában a két magánhangzó fölcserélődött.