Jelenlegi hely
Csak a szépre emlékezünk?

Tegnap este sem azzal a szándékkal ültem a tévé meg a rádió elé, hogy én most füllentésen, csúsztatáson csípem az olimpiáról közvetítő riportereket. Csakhogy miközben a Magyar Televíziónak dolgozó Deák-Horváth Péter és a Magyar Rádiót tudósító Gulyás László ecsetelte a dobogó legfelső fokán álló Pars Krisztián teljesítményét, azt fejtegették, hogy ilyen ünneplésben utoljára 1996-ban, az atlantai olimpián volt része magyar kalapácsvetőnek, Kiss Balázsnak. Hazudtak.
Pars Krisztián előtt utoljára nyolc évvel ezelőtt volt része hasonló megtiszteltetésben magyar kalapácsvetőnek. Annus Adrián az athéni olimpián, 2004. augusztus 22-én, szintén vasárnap este 83 méter 19 centivel győzött. Az eredményhirdetés azonban áttolódott hétfő estére, mint most, a 80 méter 59 centivel győztes Pars esetében is. Két idézet a korabeli sajtóból. Gyulay István, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára ezt nyilatkozta: „Annus nemcsak Magyarország, hanem Szombathely hírét is tovább öregbítette a világban.” Mérei László, a Magyar Atlétikai Szövetség szakmai igazgatója így fogalmazott: „Holnap is lesz miért szorítani, hiszen következik a diszkoszvetés fináléja.”
Másnap, hétfőn este Annus Adrián vastaps közepette vette át az aranyérmet. Közben zajlott a diszkoszvetés döntője, amely Fazekas Róbert győzelmével végződött. Majd elkísérték az orvosi szobába, ahol „a sajátja helyett idegen vizeletet próbált leadni a szűrésen”. Ekkor a „Nemzetközi Olimpiai Bizottság fontolóra vette, hogy kalapácsvető olimpiai bajnokunkat is újra ellenőrzi”. A két szombathelyi olimpiai bajnok azonban eltűnt az olimpiai faluból, ugyanazon a gépkocsin tartottak hazafelé.
Deák-Horváth Péter és Gulyás László is rutinos sportújságíró, a magyar doppingügyek hátterét sokkal jobban ismerik nálam. Mindketten annak a kimondhatatlanul hosszú nevű állami cégnek az állományába tartoznak, amelynek munkatársai műsorokkal látják el a közszolgálati televíziót és rádiót. Tegnap este feltűnően lyukasnak bizonyult az emlékezetük, ami arra enged következtetni, hogy nem önszántukból hallgatták el a nyolc évvel ezelőtti, kínos epizódot. Nem azt mondom, persze, hogy kéjelegni kellett volna a részletekben, csupán azt, hogy tájékoztatni illett volna a nézőket és hallgatókat Pars Krisztián közvetlen elődjéről, az olimpiai aranyérmétől megfosztott Annus Adriánról.