Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
A csuhás mondat
2012. szeptember 3. 12.36 | zoldi.laszlo
Az Idéző (Orbán Viktor) című digitális kötet megjelentetése alkalmából versenyt hirdetett A hónap könyve nevű kiadó. Tulajdonosa, Kereszty András azt firtatta, hogy kitől származik a „Csuhások, térdre, imához!” szállóige. Aki pontosan válaszol, annak ingyenkönyvet küld. Jelentkezem a nyereményre.
Ha például megkérdeznénk tíz ötven fölötti választópolgárt, hogy a rendszerváltás táján ki beszélt a kommunisták agyagba döngöléséről, akkor legalább nyolcan rávágnák, hogy Orbán Viktor. Nem ő volt. 1989. október 12-én, kedden délután a zalaegerszegi Dísz-téren Németh Zsolt Fidesz-politikus döngölte agyagba a kommunistákat. A pódiumon mellette állt Orbán Viktor, beszédet is mondott, ám az inkriminált mondat nem hagyta el a száját. De utánanéztem a csuhás mondatnak is. Nem állítható, hogy végére jutottam a mikrofilológiai nyomozásnak, a pillanatnyi eredményről azonban érdemes beszámolni.
Az nem vitás, hogy a „Csuhások térdre, imához!” a rendszerváltás utáni első országgyűlésben ütötte meg a képviselők fülét. A parlamenti jegyzőkönyv szerint Andrásfalvy Bertalan néprajz-kutató, az Antall-kormány kultuszminisztere imigyen utalt rá 1992. február 25-án, egy interpellációra válaszolva: „Amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt, mögöttem a frakcióvezető elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt.” A Fidesz frakciója ült mögötte, amelynek vezetőjét Orbán Viktornak hívták. De annak semmi nyoma, hogy a szállóigeként elterjedt mondatot ő ejtette volna ki a száján. Ezzel magyarázható, hogy nem tettem be az Idéző című kötetbe.
Egyelőre az az álláspontom, hogy a liberális és ellenzéki Fidesz - az országgyűlés legkisebb pártja - polgárpukkasztó performanszokkal akarta fölhívni magára a figyelmet. Munkatársai hangzatos szlogeneket találtak ki, ezek egyike a csuhás mondat is. Ha a kormánypárti KDNP valamelyik politikusa megszólalt, akkor bizony a frakcióvezető intésére kórusban csuháztak a Fidesz-képviselők. Az Orbán Viktortól való idézetek gyűjtését folytatom, persze, és ha hiteles forrást találok a kilencvenes évek elejéről, amelyből kiderül, hogy a „Csuhások térdre, imához!” egyértelműen az ő nevéhez köthető, akkor eleget teszek a dokumentátor kötelességének. Addig is várom Kereszty Andrástól a megfejtésért járó jutalomkönyvet.