KulturSzalon

Valaki tudatta, hogy sutának érzi a három nappal ezelőtti médiajegyzet címét. Azt kérdezi, hogy miért A hírközlés milyen volt tavalyelőtt? címet adtam neki. A nyelvérzéke azt sugallja, hogy így kellett volna kezdeni: Milyen volt a hírközlés tavalyelőtt?

Elismerem, hogy az internet előtti korszakban hasonlóképpen fogalmaztam volna. Amióta azonban szárba szökkent a Google is, megváltoztak a címadási szokások. Ha a szabatosabb címet választottam volna, akkor a keresőprogram rengeteg Milyennel kezdődő cikket dobott volna ki, és félő, hogy az enyém sokadik lett volna, az érdeklődő tehát el sem jut a mondandómig. Ha viszont a ’hírközlés’-sel kezdődik a cím, akkor több esélyem van arra, hogy megszívlelik a gondolataimat. Igen ám, de néhány hónapja olvastam egy diplomamunkát a digitális címadásról. A szerző azt fejtegette, hogy amennyiben határozott névelővel indul a cím, akkor a számítógép automatikusan besorolja azok közé, amelyek ’a’-val kezdődnek, és érveim így is a sor végén köthetnek ki. Csöbörből vödörbe.

Ez a rovat hat évig a Klubhálón látott napvilágot. Az utolsó hónapban, tavaly júniusban megjelenő harminc jegyzetre 2600-an kattintottak, jelenleg viszont csaknem 15 ezer klikkelésnél tartunk. A legmagasabb (539) és a legalacsonyabb (132) olvasottság között nagy a különbség. Vajon miért? Kiderült, hogy az érdeklődést kiváltó jegyzetekben a cím élén tűnik föl az a kulcsfogalom, végén pedig kérdőjel kunkorodik. (Ha a címben rögtön megadjuk a választ is, akkor az olvasó figyelme elenyészik - szereti a rejtélyt.)

Máskülönben az Együtt vagy külön című jegyzet három okból lett sereghajtó. Elfelejtettem kitenni a kérdőjelet, ráadásul adhattam volna hangzatosabb címet is. S ami már nem rajtam múlt: abban a hónapban ez volt az egyetlen médianapló, amely elé az egyébként alapos technikai szerkesztő nem írta oda a szerző nevét. Korántsem a hiúság beszél belőlem. Napi rendszerességgel csupán én foglalkozom a média ügyes-bajos dolgaival, ezért ha szűk körben is, de a Médianapló összekapcsolódik Z. L. nevével. Ám ha a beharangozóból hiányzik a név, és a szerző sem jeleskedett a címadásban, akkor bizony az elárvult jegyzet aligha versenyezhet az olvasó kegyéért.

A digitális sajtóban átalakultak, de talán még nem kristályosodtak ki a címadási szokások. Érdemes volna vitatkozni róluk, szívesen tanulnék például a blogozóktól.