Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Digitális utóélet
2013. január 1. 13.11 | zoldi.laszlo
A Klubháló nevű diákportál szerkesztőjeként minden hónap első napján készítettem egy áttekintést. Azt dokumentáltam a huszonéves szerzők számára, hogy az elmúlt hónapban hányan kattintottak a Pályakezdők fóruma, a CzeNaSav és a Médianapló című rovatra. Az első szerzői naponta változtak, a másodikéi háromnaponként, a harmadiké pedig változatlan maradt.
A pályakezdők fórumán rengeteg újságírással kacérkodó diák közölt jegyzeteket. Egyszer megszámoltam, tizenkét felsőoktatási intézményből küldtek kéziratokat, leginkább persze munkahelyemről, a nyíregyházi főiskoláról. A CzeNaSav három, átlagból kiemelkedő diák, Czehelszki Levente, Nagy Zsófia és Sándor Alexandra Valéria nevét foglalta össze, a Médianaplót pedig én láttam el harmincsoros jegyzetekkel. Sokan voltak tehát a feltörekvő diákújságírók, hárman a már díjazottak, és egy médiatanár az adott nap kommunikációs tünetét értelmezte.
A rovatok 2011. június 30-án tűntek el az anyagi nehézségekkel küszködő gyakorlóhelyről. Csakhogy a szerver nem tudott erről, és tovább számolta a kattintásokat. Ezért az immár hajdani diákújságíróknak negyedévenként számoltam be az utolsó hónapban megjelent cikkek növekvő olvasottságáról. A nyilvánosság kizárásával, most azonban, másfél év múltán a közösségi oldalon tűnődöm a tanulságos jelenségről. A Pályakezdők fóruma 2011 júniusában 1736 kattintást könyvelhetett el, ma reggelig viszont már 14554-et. A CzeNaSav diákblog másfél éve 2180 klikkelésre tett szert, és 2013 első napján 16968-nál tart. A Médianapló 2614-gyel indult, és eljutott 20691-ig. A szorzó (utókori növekmény) nagyjából nyolcszoros, és ezen már érdemes elgondolkodni.
Azt a következtetést vontam le, hogy a digitális térben keringő írásoknak hosszú utóéletet kölcsönöz a szinte bárhonnan hozzáférhető világháló. Ugyanezt megtenné a papírra nyomtatott újságokban közölt cikkekkel is, nálunk azonban egyelőre még csak szórványos az újságoldalak digitalizálása. Nemrégiben sajtótörténeti munkához kértem ki az egyik országos napilap 1990-es évfolyamát. Porladozott, foszladozott a nem túl jó minőségű újságnyomó papír, amelyen néhány cikkemet fedeztem föl. Az egyiket olyan oldalpáron, amelynek felvágásához az ügyeletes könyvtárosnő adott zsebkést. Eredetileg bizonyára sokan olvasták, huszonkét év múlva én lettem az első olvasója.