Jelenlegi hely
Digitális zugokban zajlik az élet
Tegnap szíven ütött egy napló-bejegyzés. Sándor Alexandra Valéria független online kisiparos, akit mi a kezdőbetűi alapján és csípős glosszái nyomán SAV-nak neveztünk el a nyíregyházi főiskolán, ezt írja: „Nekem a blog afféle szívvel-lélekkel berendezett, nyugodt kis szoba. Egy csöppnyi zug, ahová nem ér el a gazdasági és politikai érdekek mocska.” Néhány sorral lejjebb pedig azt fejtegeti, hogy amiket otthon megfogalmaz, „annyira az enyémek, mint talán semmi más a világon”.
Ő nemrég töltötte be a huszonhármat, én túl vagyok a hatvanon. Ő Tempty címmel írja a magáét, én Médianapló címmel a magamét. Vajon mivel magyarázható, hogy a nyilvánvaló különbségek ellenére mindketten a digitális zugban érezzük magunkat a legotthonosabban? Az csak részben válasz, hogy egy pályakezdő nem találja helyét a XXI. századi magyar újságírásban. Az is csupán része az igazságnak, hogy én már nem is keresem. Mint annyiszor segített, talán most is segít a válaszadásban, ha a múltba hátrálok, hátha használható gondolatokra teszünk szert. Vajon nem az torzítja a látószögünket, hogy huszonéves tanítványom állandó munkalehetőségre áhítozik, amit én már megszoktam, és talán akaratlanul is sugalltam neki?
Holott a sajtótörténetből tudható, hogy a XIX-XX. századi magyar újságíró többet élt a státusz nélküli bizonytalanságban, mint a státusz hatalom védte bensőségességében. A sajtóban mindig voltak persze státuszos személyek: a szerkesztők - kiszolgáltatva a politikai és gazdasági érdekeknek. A legtöbb munkatársuk azonban a szabadúszók, kesernyésebb megfogalmazásban a szabadfuldoklók táborát gyarapította. Az újságírók épp azért dolgoztak kávéházban, mert rideg szobát béreltek, amelynek átfűtésére ősztől tavaszig nem maradt pénzük, a szerkesztőségbe pedig nem járhattak, mert nem volt íróasztaluk, ahová leülhettek volna. Most a kávéházat a szívvel, lélekkel és technikával elég jól berendezett, csöppnyi zug helyettesíti. Ha valamit meg akarunk beszélni a kollégával, akkor nem ülünk át az ő márványasztalához, hanem a digitális térben teremtünk vele kapcsolatot.
Azt nem tudom, hogy SAV miért érzi leginkább övéinek a Tempty blogjait. Csak azt tudom, hogy több évnyi hivatásos portálon tartózkodás után miért nem keresek fizetős helyet a Médianaplónak. Azért, mert mindig a saját véleményemet szeretném megfogalmazni, amely néha olyan politikai vagy gazdasági érdekeket sért, hogy a szerkesztők nehezen viselnék el.