Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Doktor Szószátyár
2012. november 27. 12.52 | zoldi.laszlo
Torgyán József november 16-án múlt nyolcvan esztendős. Azóta eltelt néhány nap, és érdeklődve figyeltem a róla írottakat. Az hüvelyezhető ki belőlük, hogy a rendszerváltás utáni időszak egyik legkártékonyabb politikusa volt.
Nincs ebben semmi meglepő. Elvégre nevezték már rózsadombi kisgazdának, patakvér doktornak, poliészter földmunkásnak, szócséplőgépnek, verbális gyászvitéznek, showszátyárnak, közéleti zsírfoltnak és politikai cukrosbácsinak is - hogy csak a velős jellemzéseket említsem. Azt azonban a legkeményebb kritikusai is elismerték, hogy humort vitt a politikába. A többnyire elmarasztaló értékeléseket két olyan mozzanattal egészíteném ki, amelyeket hiányoltam Torgyán József megítéléséből. Mindkettő a tudatosságáról árulkodik. Az egyik az, hogy megújította a kampányolás intézményét.
A politikusok, különösen, ha kormánypártiak, kínjukban kampányolnak. Délelőtt hivatalt vezetnek, parlamentben üldögélnek. Szalagot kora délután vágnak, hogy még beférjenek a tévéhíradóba. Utána szolgálati kocsiba gyömöszölik magukat, és megkülönböztetett jelzéssel hajtatnak rá az autópályára, amelytől félórányinál távolabbra sosem jutnak el, késő estére ugyanis haza kell érniük Pestre. Torgyán viszont az ország széleit sajátos módon járta végig. A kíséretével bevetette magát egy vidéki szállodába, ahol kétszer vagy háromszor is megaludt. Közben a környékbeli kisvárosokban és falvakban nagygyűléseket tartott, napjában többet is. Két település között pedig kocsijába invitálta a helybéli újságírót, akinek kedveskedve adott interjút.
Tudatosságának másik mozzanata, hogy mondatokkal kísérletezett. Amelyik nem váltott ki tapsot a nagygyűlésen, azt tovább formálta, és a javított változatban mondta el az interjúvoló újságírónak. Akadt olyan mondata, amellyel hat különböző megfogalmazásban találkoztam megyei lapok hasábjain, vagyis legalább tízszer rugaszkodott neki a nyilvánosság előtt. Ismerek olyan gondolatát, amelyet a tízszeri finomítás után is kihagyott a kampányvégi nagygyűlésen elmondott beszédéből, mert úgy érezte, hogy a fővárosi sokaság előtt nem hatna.
Azzal egészíteném ki a születésnapján leírtakat, hogy indokolt ugyan a politikai elmarasztalása, de kimondható róla, hogy a rendszerváltás óta humorban és tudatosságban csupán Kuncze Gábor vette föl vele a versenyt. Milyen érdekes, hogy őt is kilökte magából a politikai elit.