KulturSzalon

 

Marschall Éva nyakkendőt figyelt meg rajtunk, és azt firtatja, hogy kéket vagy pirosat viseltünk-e. Kisdobosok voltunk, vagy úttörők? Már nem emlékszem, segítségemre sietett azonban Dobos László, az osztály legjobb matematikusa, aki mérnök lett. A kisdobosságra szavazott, de nem a neve miatt, hanem azért, mert a családjával 1956 februárjában költözött Kecskemétre. Márpedig ha mi a fotózás időpontjában alsó tagozatosak voltunk, akkor még nem lehettünk úttörők. Kék nyakkendőt viseltünk tehát. Ebből viszont az következik, hogy tegnap tévedtem: a vándorfényképész nem 1956 őszén járt a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, hanem 1956 tavaszán. Méghozzá február után, hiszen D. Laci csak így állhatott a képen elől, jobbról a második helyen. És talán áprilisban, mert mindketten már rövidnadrágban vagyunk, de ő még pulóverben, én lemberdzsekben (ujjbegyem emlékszik a recéire, alighanem kordbársonyból készült).  

 

Másik osztálytársam, aki gyárigazgató lett, azt írja, hogy fejenként nem húsz, hanem csak tíz forintot kellett fizetni a vándorfotósnak. Oké. De hadd pontosítsak én is. Azt hitelesen fejtegettem tegnap, hogy a legolcsóbb mozijegy egy forint húsz fillért kóstált, a fogak közé ragadó stollverkért tíz, a zsömléért pedig negyven fillért perkáltunk le. Abban sem tévedtem, hogy az Esti Hírlapért hetven fillért kért az újságos. Csakhogy 1956 tavaszán még nem volt Esti Hírlap. A szocialista bulvárlapot a frissiben hatalomra került Kádár János alapította 1956 legvégén, hogy a politikai sajtóval ellentétben népnevelés helyett könnyed hangvételű cikkekkel szórakoztassa az olvasóközönséget. Ezt médiatörténetet előadó tanárként igazán tudhattam volna - korholom magam utólag.

 

Egyébként a kíváncsi tanítványoknak köszönöm a kérdéseket, a hajdani osztálytársaknak pedig a  kiegészítéseket. Közelebb vittek ahhoz, hogy megértsek valamit abból a korból, amit tízéves fővel éltem meg.