Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Egy kirekesztett író születésnapjára
2012. július 18. 12.24 | zoldi.laszlo
Kertész Ákos ma nyolcvan esztendős. Szép kor egy csúnya korszakban. Félő ugyanis, hogy az „ünnepelt” nem létezik a hazai nyilvánosság számára. Bizonyára nem olvastam el mindent, ami ma megjelent, ráadásul a hetilapok csak holnap látnak napvilágot, a jelek azonban arra utalnak, hogy a Kanadába emigrált író megszűnt a szellemi életünk számára. Holott akár szembe is nézhettünk volna az életművével.
Sikerült kipiszkálni a hazájából - ama ’genetikus’ mondat miatt leköpték, megverték, emigrációba kényszerítették. Noha a cikkét kevesen olvasták, mert az Amerikai Népszavában jelent meg. Akik viszont olvasták, fölismerték a benne rejlő lehetőséget, és „elfelejtették”, hogy eszmefuttásának lényege: egy baloldali értelmiségi kiábrándult azokból az intézményekből, amelyek képviselhették volna a megalázott milliók érdekeit. A jobboldalról azzal szorították ki a közéletből, hogy magyarellenességgel vádolták, a baloldali sajtóban pedig azért nem védték meg, mert örültek, hogy a jobboldal nem a publicisztika lényegét támadja.
Kertész Ákos szabálytalan ember, sosem fért bele a szabályozott Magyarország kereteibe. Kamasz korában zsidóként rekesztették ki a társadalomból, majdhogynem az életből is, érettségi után az „egyéb” származása miatt nem tanulhatott tovább, majd amikor beolvadt a munkásosztályba, már csak felnőttként végezhette el az egyetemet. Helyzetéből áldás és átok fakadt. Autodidaktaként kevésbé rendszerező jelleggel fejtette ki az álláspontját, amit én érdeklődéssel fogadtam, mert okfejtése kilendített a szabályosan gondolkodók kerékvágásából. Csakhogy az efféle közelítésmód mindig idegesítette a hatalomban lévőket - mint például a mostaniakat is.
Ha csak a Makra című regényét írta volna meg, már minden újságban illene megünnepelni a születésnapját. De van más okom is, hogy pereljek Kertész Ákosért. 2006-ban médiatábort szerveztünk főiskolás diák-újságíróknak. Csöndes nyári este volt, a csillebérci faházak közti füves terecskét egyetlen lámpa világította meg, körülötte rovarok keringtek. És a civilben dadogó író két órán át mondta folyékonyan József Attila verseit. Nem szavalta, hanem a köznapiság részévé tette a rímes gondolatokat. A varázslatos hangulatú estét azóta is emlegetik a tanítványaim.
Vajon ma estére szerveznek-e neki Kanadában születésnapi összejövetelt? Ha netán igen, a vendégek értik-e majd a magyarul elmondandó József Attila-verseket?