KulturSzalon

Így nevezik azt a rendszert, ami a legutóbbi két és fél évben terjedt el. A lényege, hogy állami cégek és szervek nem helyben válaszolják meg a fölmerülő kérdéseket. A jelenségre kifejező példát találtam a Fejér Megyei Hírlap tegnapi számában.

 

Bakonycsernye állítólag az ország leghosszabb faluja. Annyi bizonyos, hogy öt kilométernyire nyúlik el. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy az újságterjesztés nemrégiben összeomlott. A ó esztendőben még négy kézbesítőt alkalmazott a posta, január elsejével azonban megfelezték a számukat. Ezért Maris néni hiába fizetett elő a műsorújságra, két egymást követő héten nem kapta meg, holott minden szórakozási lehetősége a televízió. A helyi bolt eladójához a pénteken esedékes hetilap szerda reggelig - a riporter ott jártáig - nem érkezett meg. Egy harmadik előfizető pedig arról panaszkodott, hogy az országos napilap négy számát egyszerre dobta be ládájába a túlterhelt kézbesítő. A polgármester fölismerte a bajt, és a körzeti postavezetőhöz fordult, aki sajnálkozva közölte vele, hogy kivették kezéből a döntés jogát. Mindenről a budapesti központban döntenek, és az eredményt a Magyar Posta szóvivője adja közre. 

 

Más forrásból tudható, hogy az ország legnagyobb munkáltatója, a 120 ezer pedagógust foglalkoztató Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vezetője megtiltotta néhány ezer iskolaigazgatónak, hogy közvetlenül elégítse ki a helyi nyilvánosság érdeklődését. Ha azok a fránya újságírók kérdeznek valamit, a választ el kell juttatni a fővárosi központba, a kommunikációs részleg jóváhagyása nélkül tehát az igazgatói válaszok nem jelenhetnek meg a helyi médiában. S hogy teljes legyen a kép, vizsgáztatás közben hallottam az egyik levelező hallgatótól - a megyei önkormányzat sajtóreferensétől -, hogy ha újságírók keresik meg a szervezetét, a hivatali állásfoglalást jóvá kell hagyatni az illetékes minisztérium kommunikációs főosztályával. Ez bizony időbe telik, amit a szerkesztőségek egyre durcásabban várnak ki.

 

Vagyis a központosítás jegyében az állam jelenlegi működtetői nemcsak a döntéseket szívják fel országos szintre, hanem a miértekre adandó válaszokat is. Nem vonják ugyan kétségbe ama jogunkat, hogy indoklást kérjünk tőlük, a döntéshozóktól, a magyarázat azonban jókora késéssel, ráadásul nem föltétlenül a helyi viszonyok ismeretében születik meg.