Jelenlegi hely
Elhunyt Szikora Tamás
A világhírű művész 1943-ban született, már egészen fiatalon jól rajzolt és elhatározta, hogy festő lesz. Érettségi után az egykori Leningrád műszaki egyetemén szerzett mérnöki diplomát 1968-ban. Hazatérve elkezdett mérnökként dolgozni, de hamarosan pályát módosított, mert a képzőművészet iránti érdeklődése kicsit sem csökkent, beiratkozott a Képzőművészeti Főiskola festő szakára, ahol 1976-ban diplomázott. Mesterei, Fónyi Géza és Sarkantyú Simon voltak. 1977–80 között Derkovits-ösztöndíjasként alkotott, majd másfél évtizedig tanított, az Esztergomi Tanítóképző Főiskola docenseként, 1985.-től egy évig a Magyar Iparművészeti Főiskola meghívott tanáraként. 1990-től a Szentendrei Régi Művésztelep tagja.
1992–93-ban a Pollock-Krasner Alapítvány támogatásával a párizsi Cité des Arts-ban – a festőművészek Mekkájában – alkothatott . Munkájának elismeréseként évekig két hónapos időtartamra saját műtermet kapott a rangos párizsi intézményben.
Szikora Tamás festészete a lírai absztrakt gesztusfestészettől a konstruktív felépítésű, szakrális szimbolikát is magában rejtő, jellegzetesen egyéni képi világot teremtő „doboz-geometriáig” ível. Gyűrt anyagokból, papírokból, szövetdarabkákból s egyéb tépett anyagokból szerveződő képei az egymás fölött elcsúszó, érzékeny festőiségű felületrétegek áttűnéseiben idő- és térérzékelésünk költői metaforáiként jelennek meg. (Verba Andrea)
Folyamatosan kiállított rangos hazai és külföldi tárlatokon.
Szülővárosában több alkalommal volt önálló kiállítása, a Jósa András Múzeumban, illetve a Művészeti Szakközépiskolában.
Díjak:
1976: a Művészeti Alap díja;
1978: József Attila-pályázat, Bp., a Fővárosi Tanács I. díja.
XIII. Nemzetközi Akvarell B., Eger, a zsűri díja;
III. Nemzetközi Pasztell B., St. Quentin, a város II. díja;
2010: a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze-díj
Műveit az alábbi közgyűjtemények őrzik:
Ludwig Múzeum, Budapest;
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest;
Kulturális Minisztérium, Budapest;
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest;
IKM, Székesfehérvár;
Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár;
JPM, Modern Képtár, Pécs;
Ferenczy Múzeum, Szentendre;
Jósa András Múzeum, Nyíregyháza;
Magyar Akadémia, Róma;
Cité Internationale des Arts archívuma, Párizs;
Déry Múzeum, Debrecen.
Köztéren található művei:
Faintarzia (1978, Vásárosnamény);
Pannó (1984, Bp., VI. kerületi pártbizottság);
Kerámiafal (1985, Esztergom, Tanítóképző Főiskola kollégiuma);
Bizánc-triptichon (Fischer Építész Iroda, Leipzig);
Bizánc-diptichon (1994, Telorg Iroda);
Relief (1997, Korona Szálló, Nyíregyháza).
Szikora Tamás az utóbbi években súlyos betegségben szenvedett, mégis élete utolsó hetéig alkotott. Márciusban Budapesten társas kiállítása nyílt, legutóbbi önálló kiállítását áprilisban nyitották meg Kecskeméten. A könnyebb élet reményében végrehajtott térdoperáció következtében fellépő szívinfartus okozta a halálát.
Szikora Tamást májusban, Nyíregyházán helyezik örök nyugalomra.