KulturSzalon

Az északnémet NDR tegnapelőtt este sugározta a Demokrácia vagy diktatúra? című dokumentumfilmet. Épp nem voltam tévéközelben, szerencsére azonban Sánta Zsuzsanna föltette a közösségi oldal üzenőfalára az 52 perces alkotást. Találtam benne néhány gondolkodásra serkentő mozzanatot.

 

A megértés kulcsa alighanem egy Nagy-Magyarország térkép. A Kárpátok övezte államalakulat a nézők szeme láttára töpörödik harmadnyira, a Csonkának is nevezett mai Magyarországra. A változást alighanem azonnal fölfogták a Norddeutscher Rundfunk nézői. A második világháború után a hitleri világhatalom szétporladt, határai keletről nyugatra tolódtak, velük vándorolt Európa keleti részéből 13 millió német, többnyire az NSZK ritkábban lakott, északi területeire, például Alsó-Szászországba. Ahol nézik a hamburgi televíziót, oda minden harmadik ember máshonnan érkezett, legföljebb nem Trianont emlegeti családi körben, hanem más Párizs környéki település nevét. „Csak” az a különbség, hogy ők már megemésztették a történelmüket, mi viszont még nem a miénket.

 

Sugárka Sielaff, a nem igazán németes keresztnevű rendező alaposan föltérképezte a mi siralmas múltú és szomorkás jelenű hazánkat. Közel vitte az északnémet nézőkhöz Budapestet és Ózdot, a Halászbátyát és a cigánytelepeket. Feltűnt néhány jól öltözött politikus, hogy magyarázza a szegénységi bizonyítványt, és egy Orosz vezetéknevű érpataki polgármester is, hogy csizmásan, bricsesz nadrágban és zsinóros fantáziamellényben fényképeztesse magát a szedett-vedett ruházatú roma közmunkások között.  Kár, hogy a tárgyilagosságra törekvő film kétszer fejeződik be. Először egy korábbi Milla-tüntetésről ismert Nem tetszik a rendszer-dallal, ami azt sugallja, hogy talán van még remény - nem dőlt el a címben megfogalmazott kérdés. Utána pedig rendőrök készülnek a rohamra, ami azt sejteti, hogy a kérdés már eldőlt.

 

Meglepett, hogy a megszólaltatottak közül olyanok is magyarul fejtették ki az álláspontjukat, akik az ottani nézők kedvéért akár németre is fordíthatták volna a szót.(például a hajdan német szakos Baló György vagy a Nürnbergben tanult Gyöngyösi Márton). Tetszett viszont Balog Zoltán, Fischer Ádám és Dalos György nyelvi udvariassága. Különösen a Berlinben élő íróé, aki olyan ízes magyar akcentussal beszéli a németet, hogy nem is értem, miért tartják hazaárulónak a másik szekértáborban.