KulturSzalon

A hangulat megragadt, az évszám viszont kiment a fejemből. Idestova két évtizede lehetett, de most, hogy egy blues nyomába eredtem a világhálón, sikerült pontosítani. 1991. december 31-én figyeltem föl Angela Strehli amerikai énekesnőre.

A Stuttgart melletti kisvárosban, Marbachban időztem, a német irodalmi archívumban. Arra kaptam ösztöndíjat, hogy rendezgessem Háy Gyula író hagyatékát; a kéziratok harmincvalahány dobozban hevertek. Részben az anyja nyelvén, németül írta őket, ám az apanyelvű színdarabokat nem értették a német kutatók. Fárasztó munka volt, ezzel magyarázható, hogy nem szilvesztereztem a többi ösztöndíjassal. Bekapcsoltam inkább a televíziót, és kikötöttem az Ohne Filter című műsornál. Három texasi blues-énekesnő szerepelt a zenekocsmában, mint kiderült, a másik kettő zongorázott és basszusgitározott is. Miközben hallgattam a triót, rájöttem, hogy a világsztárok miért nem képesek az örömzenélésre.

Ők ugyanis főszereplőnek vélik magukat. Minden körülöttük forog, és arra törekednek, hogy kiragyogjanak a kísérők együtteséből. A jam session, például az eldzsesszesített blues egészen más. Nincsenek benne főszereplők, illetve az epizodista egyetlen szóló erejéig főszereplő lesz, aztán visszailleszkedik az együttesbe, hogy a másik karakterszereplő is fontosnak érezhesse magát. Azon az estén Angela Strehli úgy adta elő Muddy Waters híres dalát, az I’m Ready-t, hogy a következő számban vokálozott az élesebb hangú basszusgitárosnak, Sarah Brown-nak, a harmadikban pedig ők ketten álltak össze vokálozni a zongorista Marcia Ball-nak. A kifejező arcú Angela azt is megtanulta, hogy amikor más szólózik, neki csinálnia kell valamit a kamerák előtt. Kiült hát az arcára, hogy miként hat rá az örömzene.

Majdnem olyan füstös a hangja, mintha fekete volna, holott az ősei német nyelvterületről vándorolhattak Texasba. A neve ugyanis a fésülködni (sich strählen) szóból származik. Azt sugallja a nyelvérzékem, hogy az apai nagyanyja vagy dédanyja fodrászinasként kereste kenyerét az óhazában, de nem mosta, hanem fésülte az asszonyok haját. Innen kaphatta nevét a család. Most, hogy a Juzp music box-ban megtaláltam a fehér blues énekesnő legdögösebb számát, nemcsak a régi este hangulata elevenedett meg. Azt is megtudtam, hogy Angela egy nappal korábban született, mint én. Kösz Angéla néni, hogy 1991 szilveszterén, a marbachi vendégházban nem éreztem magam egyedül.