KulturSzalon

 

De talán megbocsátja Tibor, ha egy félmondatát is kiemelem a Foltos tudósok című cikkéből. Szerinte a mérsékeltségre hajló honatyák „kissé megrökönyödve hallgatták a nyers kifakadást”. Az a benyomásom, hogy a ’kissé’ nem illik az utána következő szóhoz. De ki vagyok én, hogy kétségbe vonjam a legidősebb és legelegánsabb magyar újságíró kifejezésmódját? Magamat ellenőrizendő elővettem hát a Magyar szókincstárt, vajon a rokon értelmű kifejezések tárháza milyen szinonimákkal hozza össze a megrökönyödést. Nos: elképed, megdöbben, megütközik, odavan, megijed, megriad, megrémül, megszeppen, meghökken. 

 

Kivétel nélkül erős érzelmet tükröznek, és a nyelvérzékem változatlanul azt sugallja, hogy nem passzol hozzájuk a ’kissé’. Nem lehet kissé megrökönyödni; az ember vagy megrökönyödik, vagy nem rökönyödik meg. Az idős hírlapíró mentségére szóljon, hogy napilapnál, gyorsfogalmazás közben be-becsúszik egy-egy fölösleges szó. Azért említem mégis a szeplőt, mert médiatanárként tapasztalom: az újságírással kacérkodó diákok sem elégednek meg azzal, hogy erős kifejezést keresnek. Még egy szóval enyhítik, netán nyomatékosítják, holott fölösleges bármivel is megtoldani. Magáért beszél.

 

A jelenség nemrégiben vitát váltott ki az újságírás-szemináriumon. Az egyik fiú, akit a labdajátékok érdekelnek, ezt olvasta a Nemzeti Sportban: X. Y. focikapus „Hatalmas bravúrral hárított”. Megkérdeztem, hogy szövegben vagy címben olvasta-e. Címben, hangzott a válasz. Akkor bizony a kivételt említette. Ha ugyanis a szerkesztő háromhasábosra tördeli a tudósítást, az esztétikai hatás érdekében igyekszik cikknyi szélességűvé bővíteni a címet. A bravúrt nem lehet ugyan fokozni, mégis biggyeszt hozzá egy látszólag fölösleges jelzőt, hogy kiteljen a hasábszélesség.