KulturSzalon

 

Az egész azzal kezdődött, hogy Chuck Berry húga zongorán gyakorolt a szomszédos szobában, de nem jutott tovább az első néhány taktusnál. Bátyja ekkor határozta el, hogy megbosszulja a zenei inzultust, ha feljut a színpadra. És lőn. Polgárpukkasztó szándékkal dolgozta föl a közismert dallamot, és a Roll over Beethoven a koncertélet egyik alapszáma lett. Gene Vincent kirázta kisujjából a rokit, Walter Murphy megcsinálta a diszkó-változatot (borzalmasan érdekes), Robert Wells dzsessz-zongorista a belorusz filharmonikusokkal játszotta el, de a klasszikushoz visszaforduló zsánerben leginkább az ELO változata tetszik, a rock and rollban pedig a Status Quo dögös előadása. A sor végére biggyesztettem a megöregedett Chuck Berry színes felvételét. Lám, még az eredetitől elszakadt verziókban is találhatni egyénit, hozzáadott értéket. 

 

Az illusztrációk kitesznek vagy harminc percet, a magyarázattal és a vitával együtt kétszer negyvenöt percet. A kommunikációs szeminárium törzsanyagát azzal is gazdagítanám, hogy bejátszanám a londoni rádió ötödik szimfóniából vett szignálját, az 1956-os Szabad Kossuth Rádió miniszterelnöki szózatokat megelőző beharangozóját és az amerikai tévékben reklámozott Valvoline-gázolaj ugyancsak Beethoventől kölcsönzött kísérőzenéjét. Azt hittem, az értelmezések mélypontja ez a hirdetés, de a Velvet nevű magyar bulvárportál bebizonyította, hogy lehet még lejjebb menni - a szó testi értelmében is.

A fölvételen vagy százan várják a művésznőt egy szobaszínházban. Izgalmas jelmezben érkezik: elől szinte semmi, hátul pedig a frakk fecskeszárnyai takarják el a legjellegzetesebb domborulatát. Helyet foglal a bársonnyal fedett zongoraszéken, háttal a közönségnek, és amikor a frakk két végét az ülőke mellé engedi, kitör a röhögés: csupasz fenekén az ánuszt csokornyakkendő takarja el. Megszólal az eredeti V. Szimfónia, amelyet a „karmesternő” a farpofák laza játékával „vezényel”. A hölgyek gyönyörű része a hátsó domborulat, és ha már elviseltem a legváltozatosabb Beethoven-értelmezéseket, akkor ez is belefér. Esztétikai érzékemet mégis gyötri, hogy a farpofák mozgatásában sajnálatos módon kevés variáció rejlik. A háromperces produkció egy idő után unalmassá válik, a felével is beértem volna.