Jelenlegi hely
A FEKETE PÁRDUC
2014. július 1. 22.59 | költőrp
„Grosics Gyula emlékére”
Mennyi csatát vívtál ott a zöld gyepen,
hogy ma büszke szóval mondhasd: „Megtettem”!
Jöhettek zord idők hited megmaradt,
hamis dalra ajkad hát sosem fakadt!
Szíved fájdalma csak annyi volt csupán,
„Nem integettek Üllői úti fák!”
Szökhettél volna egy jobb világ felé,
s királyként hódol és ünnepel a nép!
De hit, erkölcs és az Isteni parancs,
nem engedte azt, hogy hűtelen maradj!
Barátod ki volt? Puskás, Czibor, Pelé,
példát hozva így az ifjúság elé!
Ez volt a sorsod, a labdaszerelem,
örök szép remény mely élt a szíveden.
Égi pályán játszol csillagok között,
ott él már a lelked, fénybe költözött!
Fekete dresszed, ha újra felveszed,
a nagy égi tábor együtt él veled.
Harsan, a sípszó és megdobban a szív,
mit adtál hazádnak: Lelkek közt a híd!
Bodnár László
