Jelenlegi hely
Földes Olga: Éhség
2015. április 28. 21.59 | admin
Kopogtat bennem a lét...
magányom pusztító árnya,
tested kendőzetlen, pőre vágya,
hangod színtelen mormogása.
Kopogtat bennem a lét,
koponyámhoz veri botját
Jönne tán távoli fény,
de elzárod bennem az útját.
Tadam, tadam, tadam...
felkarcol, sebez a bánat,
várok és minden perccel,
életem adom a mának.
Sziklák közt apró barlang,
fénytelen tér, ahol élek,
rám vetül lusta árnyad,
fogva tart egy hamis igézet.
Futnék, vagy szállnék a széllel,
el innét messze, messze,
de szűkül és fakul a tér,
elenyész színtelen teste...
Pusztít az éhség és a vágy,
máshol tán élet az élet,
de elfogy már érzem az erőm,
és itt halok éhen véled.
Kopogtat bennem a lét,
az ajtót biz ki kéne tárni,
sóher gazda, tudod az idő,
nem kéne deficittel zárni!
