KulturSzalon

Vajon selymet borít e rád az éj,
vagy durva daróc között alszol?
Felemelt e, vagy eltaposott az idő?
Hol vagy te most?
Szereted e még az éjszakát,
mikor ázottan csókoltál a lámpák alatt,
s hangosan nevettek az utcalányok?
Megmondod e még ma is kíméletlenül
amit gondolsz, akkor is, ha kiebrudalnak
minket érte, s ketten maradunk újra:
mi és a szerelem...
Hol vagy te most?
Emlékszel? A Tabánban kóboroltunk,
ócska kis házak között,
mert nem futotta mozijegyre,
s szóba álltunk "lumpen elemekkel"...
Nekünk bűntelen volt mind, kit anya szült...
Szégyelltük, hogy nincs más csak az utca,
hogy nincs pénzünk, autónk, szép ruhánk,
büszkén hittük magunkat boldogtalannak,
míg a hold gúnyosan kacsintott le ránk.
Hol vagy te most?
Mikor itt ülök, lámpák alatt az esőben,
érzem, egy élet oly kevés,
az utcalányok most is kacagnak,
s szomorúan szeretném érezni magunkat,
újra csak boldogtalannak!
Hol vagy te most, és mi, hol?