Jelenlegi hely
Földes Olga: VIII. szonett
2014. szeptember 3. 18.24 | olganya
VIII. szonett
2014. szeptember 3.
2014. szeptember 3.
Nézd véget ért ismét a mi nyarunk
és sivár őszbe fordult a nagyvilág.
Látod lassan a télbe haladunk,
egyre kevesebb lesz a régi barát.
A körtefán, egy kismadár dalol,
arról, hogy egyszer majd ő is útra-kél,
mellénk ül a magány és átkarol,
volt szerelem, lágy fényéről mesél.
Megnyugtat, hogy annyi még a csoda,
amit elhozhat majd nekünk az őszi ég,
hóesésben juthatunk el oda,
eddig sem féltünk, miért ijeszt a tél?
és sivár őszbe fordult a nagyvilág.
Látod lassan a télbe haladunk,
egyre kevesebb lesz a régi barát.
A körtefán, egy kismadár dalol,
arról, hogy egyszer majd ő is útra-kél,
mellénk ül a magány és átkarol,
volt szerelem, lágy fényéről mesél.
Megnyugtat, hogy annyi még a csoda,
amit elhozhat majd nekünk az őszi ég,
hóesésben juthatunk el oda,
eddig sem féltünk, miért ijeszt a tél?
Fölénk terül kéken menny és béke,
de biztosan tudjuk: mégis megérte!
de biztosan tudjuk: mégis megérte!
Földes Olga
