2020. április 10. 08.16,
Zsolt
Jelenlegi hely
Frekvenciamutyi
2012. június 21. 11.53 | zoldi.laszlo
Most, hogy a Médiatanács fölmondott a Neo nevű kereskedelmi rádiónak, egyre több szám kering a levegőben. Két és félévnyi titkolózás után egyre többet tudhatunk meg a gyanús körülmények között megszervezett pályáztatás következményeiről.
Az ellenzéki sajtó arra helyezi a hangsúlyt, hogy az MSZP-hez köthető zenés médium a kormányváltás óta alig kapott állami reklámot (az idén például egyetlen fillért sem). Legfőbb érve, hogy bezzeg a Fidesszel hírbe hozható Class dúskál az állami cégektől származó bevételekben. Az okfejtésben van igazság, egy számsor mégis másfelé tereli a gondolkodásomat. Mindkét rádió másfél-másfél millió hallgatót ér el; a szocialisták gazdasági holdudvarába tartozó az első és a második évben csaknem kétmilliárdos veszteséget könyvelhetett el, a jelenlegi kormány vezető pártjához kapcsolható pedig 2010-ben 161 milliós, tavaly 54 millió forintos nyereséget.
Nem vitás, hogy az Orbán-kormány elzárta a reklám-csatornákat a Neo elől, csak éppen kiderült, hogy a hozzá közel álló rádió gazdasági teljesítménye is kritikán aluli. A két év alatti nettó árbevételhez, a 4700 millió forinthoz képest elhanyagolható a 215 milliós nyereség. Innen nézve a 2009-es döntés - az akkori médiahatóság, az ORTT a Sláger és a Danubius rádió frekvenciáját átpasszolta a két nagy párt érdekköreinek - gazdasági harakirinek bizonyult. A különbség legföljebb az, hogy a szocikhoz kapcsolható médium állami pénzek híján nem képes a mostani médiahatóság számlájára átutalni a szerződésben rögzített összegeket, a Fidesz-féle pedig a törlesztési részleteket állami cégek reklámjaiból fedezi.
Ilyenkor tűnődöm el azon, vajon a volt és a jelenlegi kormánypártnak van-e elképzelése a médiáról, a médiapiacról. Mert az nem koncepció, hogy alapítunk gyorsan két kereskedelmi médiumot, és megosztozunk a rádiós reklámpiac egyharmadán, kell ugyanis a pénz a közelgő választási kampányra. Oké, túl vagyunk a kampányon, eldőlt az országgyűlési választás sorsa is. De mi lesz utána a zenés rádiókkal? Lám, az egyik veszteségeit a vesztes párt nem képes pótolni, a másik pedig csak úgy maradhat életben, hogy az állam átteszi a pénzt az egyik zsebéből a másikba. Mindezt aligha lehet médiapolitikának nevezni.
Ja, és a Sláger meg a Danubius külföldi tulajdonosai elmaradt haszonért perlik a magyar államot. Tízmilliárd forint a tét. Ahogy elnézem, a 2009-es frekvenciamutyi nem ígérkezik nagy üzletnek.
