Jelenlegi hely
Gaby, az Anyu

Tegnapi olvasmányaimat bájos dialógus keretezte. Régi kedves tanítványom, Bereczki Gaby Vásárosnaményból a Facebook üzenőfalán kérte a nyolcadikosokat, hogy a színházhoz alkalomhoz illően öltözzenek, tízórait pedig ne vigyenek magukkal, mert kap mindenki. Néhány óra múlva válaszolt neki Mihók Cintia: „Köszönjük tanárnő a tájékoztatást.”
Az ország északkeleti csücskében, a beregi főváros mellett van tehát egy általános iskola, amelynek tanárnője közösségi oldalon értesíti valamiről a diákjait. Vagyis digitális úton össze lehet kapcsolni a falusi gyerekeket. Bizonyára nem minden családban található számítógép, ráadásul internetes hozzáféréssel, ebben a téli zimankóban mégis nagykabátot húz magára az egyik nyolcadikos, és a Tanárnő üzenetével átszalad az osztálytársához. Azóta túl vannak az előadáson, bennem pedig sorjáznak a kérdések. Vajon ők mentek be a közeli városba, Naményba, netán hozzájuk jött ki a színtársulat? Esetleg a nyíregyházi vagy a debreceni színházba utaztak? Mit néztek meg? Tetszett-e nekik?
Az nem lepett meg, hogy a huszonéves Tanárnő kiaknázta a közösségi oldalban rejlő lehetőséget. Idestova egy évtizede ismerem, mindig ilyen volt: leleményes és másokkal törődő. Az úgynevezett Nagy-évfolyam, a Nagy Zsófi-féle társaság lelke, aligha véletlenül nevezték egymás közt Anyunak. S hogy legyen még egy ipszilonja, a keresztnevét következetesen Gabynak írták. Mindent ő szervezett. A szemináriumon összeszámolta a cikkek felolvasására adott szavazatokat, besegített a csillebérci és a csillaghegyi médiatábor irányításába, lecsót főzött, és maga köré gyűjtötte az újságírással kacérkodókat. A magamfajta médiatanár-edző nem lehet mindig a csapattal, különösen, ha sok benne a lány. Gaby volt a választott csapatkapitány, sokat köszönhetek neki.
Azt hiszem, hogy sosem akart újságíró lenni, mégis igyekezett mindent megtanulni a szakmából, hogy ha majd egyszer lapot szerkeszt Vásárosneményban vagy egy másik kisvárosban, csak olyasmit kérhessen a munkatársaktól, amire képesek. Mellesleg a családi hagyományhoz híven rendőrtisztnek készült, a Cooper-teszt (időre futás háromezer méteren) azonban kifogott rajta. Gondolom, azóta túl van már a csalódáson, azt viszont tudom, hogy jól érzi magát a nyolcadikosok között. Ma már talán meg is beszélte velük a tegnapi színielőadást.