Jelenlegi hely
Háziasszonyok a közéletben
2012. október 21. 14.55 | zoldi.laszlo
A véletlen úgy hozta, hogy vita zajlik Kálmán Olga irályáról. Tegnap még csak arról tűnődtem, vajon Tarlós István miért bokrosodott meg az Egyenes beszéd stúdiójában. Katharszisz nevű blogjában Domokos Lajos viszont már azt fejtegette, hogy a műsorvezető hajlamos bevetni a nőiességét, és ezt nem mindegyik beszélgetőpartnere viseli el. Erre Szöllősi Ferenc váratlanul megjelent az üzenőfalamon, és ezt írta Kálmán Olgáról: „Még sosem vettem észre, hogy nőiességével próbálta volna helyettesíteni az észérveket.”
Három újságíró, három szakmai álláspont. A másik kettőben is találok figyelemre méltó mozzanatokat, ráadásul most már függetleníthetjük magunkat egy macsó polgármester nyilvános dühöngéseitől. A vitában inkább Domokos Lajos irányába hajlanék. Azzal a különbséggel, hogy az ATV-s műsorvezetőnek nem a nőiességét hangsúlyoznám, inkább a háziasszonyi mentalitását. Három hölgy van a közéletben, aki a konyhában szerzett tapasztalatait kamatoztatja a nyilvánosság előtt: Lendvai Ildikó, Szili Katalin és Kálmán Olga. A két politikusnő rájött, hogy ha az elvont összefüggéseket lefordítja a konyhanyelvre, akkor közérthetővé, élvezhetővé teszi a mondandóját. Az újságírónő többnyire szakpolitikusokkal és szakemberekkel készít interjút, és igyekszik alaposan felkészülni a témából. Ő a maga számára fordítja le az olykor bonyolult összefüggéseket.
Nem az a baj, hogy ezeket a bölcsességeket megosztja a nézőkkel, elvégre a tolmácsolása ugyanolyan hatásos lehet, mint a két politikusnőé. A baj inkább az, hogy nem kérdez, hanem háziasszony módjára állít. Úgy lehet vele, hogy ha már felkészült az adott témából, a fölösleget nem dobja a konyhaasztal alatti szemetes zsákba, ő bizony kifejti az álláspontját. Ez árulkodó jel. Arról tanúskodik, ami minden újságíró életében bekövetkezik. Már nem elégszik meg a kérdező szerepkörével, állítani is szeretne. Ez az a pillanat, amikor műfajt kéne váltania, az interjúról át kellene állnia a publicisztikára.
Nem biztos, persze, hogy épp úgy megélne belőle, mint a beszélgetésből. Marad tehát az interjúnál, de kérdések helyett hosszadalmas okfejtésekre ragadtatja magát. Kálmán Olga még nem jutott el a töréspontig. Ha elgondolkozna egy öreg szerkesztő jóindulatúnak szánt megjegyzésén, talán megúszná a kiégést.
