Jelenlegi hely
A hírközlés milyen volt tavalyelőtt?
2012. március 21. 12.11 | zoldi.laszlo
Évekig faggattam szegény kommunikáció szakosokat, hogy minek a rövidítése az ORTT. Nehezen jegyezték meg, hogy az Országos Rádió és Televízió Testületet jelenti. Most pedig magam is tanulgatom, hogy az NMHH mögött a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság rejlik. Szívesebben mondanám, hogy a médiahatóság, de pontatlanul fogalmaznék. Tegnap ugyanis a parlament az elektronikus hírközlés 2010-es állapotát vitatta meg.
A sors iróniája, hogy a magyar országgyűlés 2012. március 20-án, csekély tízhónapos késéssel foglalkozott a tavalyelőtti helyzettel. Úgy látszik, ami fontos, azt ripsz-ropsz keresztül viszi a kétharmados többség, ami viszont mellékes, az ráér. Ráadásul úgy ért rá, hogy a vitát minimális érdeklődés övezte. Manapság már csak a parlamenti stáb készíthet fölvételt az ülésekről, és az operatőr ügyelt arra, hogy még csak véletlenül se pásztázza végig a termet. Félő, hogy a hatalmas szála kongott volna az ürességtől. Csupán az éppen beszélő vezérszónok körül telefonálgatott, laptopozott, ásítozott, újságolvasott egy-két képviselő. 386 tagja van a parlamentnek, aligha tévedek nagyot, ha feltételezem, hogy a honatyák és honanyák kilencven százaléka hiányzott a vitáról. Mellesleg a munkahelyükről, ahol havi átlagban egymillió forintot keresnek.
Hátrányban az előny: érdeklődés hiányában nem politizálódott át a téma. Mindössze a jobbikos Novák Előd fűzött aktuálpolitikai utalásokat a hozzászólásába. A többi vezérszónok inkább technikai-technológiai részletekkel árnyalta a helyzetet. Az MSZP-t képviselő Baja Ferenc például azt javasolta, hogy a hírközlést távolítani kéne a médiapolitikától, és közelíteni az értéksemlegesebb energiaiparhoz. Majd kérdéseket tett föl Szalai Annamáriának, a hatóság vezetőjének, a válaszokat azonban nem várta meg, hanem elhúzta a csíkot. Egyébként a vezérszónokok közül leggyöngébbnek az egyetlen újságíró, a kereszténydemokrata színekben mellébeszélő Pálffy István bizonyult.
A Duna Televízió jóvoltából élőben láthattam a feltűnően korrekt vitát. Közben jegyzeteltem, mert legalábbis a digitális átállással kapcsolatban érdekes adalékok hangzottak el a kormányzat sokáig titkolt szándékairól. Szombaton médiapolitikai előadást tartok a levelező hallgatóknak, kellenek a szakmai érvek. Leginkább az lepett meg tegnap, hogy olyan testület kecsegtetett figyelemre méltó számokkal és összefüggésekkel, a magyar országgyűlés, amely a legutóbbi másfél évben nem a szellemi ösztönzésről vált híressé.
