Jelenlegi hely
Húsvét, a tavasz és Jézus feltámadásának ünnepe

Kislánykoromban haragudtam erre az ünnepre. Húsvét hétfőn sohasem tudtam nyugodtan aludni, mert „hajnali hétkor” mindig arra ébredtem, hogy anyukám kopogtat az ajtómon néhány fiú társaságában. Még a csipáim eltávolításával voltam elfoglalva, amikor a srácok mindenféle versikét mormolva illatos kölnivizet löttyintettek a kócos hajamra, ami néha belefolyt a szemembe. Ezt követően zsebre vágták a jól megérdemelt aprópénzt vagy hímes tojást, és elégedetten elsomfordáltak. Duzzogva kérdeztem ilyenkor nagypapámtól, hogy miért nyitotta ki a kiskaput olyan korán, miért nem várta meg míg felkelek. Ő erre nagy lelki nyugalommal, kioktató stílusban válaszolt:
- Kislyányom faluhelyen ez így szokás. Be kell engedni a locsolkodókat.
Ez volt, ezt kellett szeretni. Alighogy elkukorékolta az utolsó „taktusokat” a kakas, a falubéli fiúk máris útra keltek, hogy meglocsolják az összes lányt és asszonyt, aki élt és mozgott a településen. A kislányok többsége izgatottan várta a hétfőt. Előző nap több órán keresztül tojásokat pingáltak, lázasan készültek a fiúk fogadására. Húsvétkor szokás volt a tojásokat pirosra festeni, ami Krisztus vérét és az életet szimbolizálja. Ezen kívül a piros szín a szerelem jelképe is. Azok a fiúk, akik piros tojást kaptak biztosra vehették, hogy szerelmük viszonzásra talál.
Rozsnyai Aliz írása
