Jelenlegi hely
Ha te és én
2013. október 28. 21.53 | alexandra.babrik.5
ha te és én, mi lennénk, most nem lenne üres
az ágy jobb oldala. nem lenne friss, öblítő illatú a takaró,
a szövetek átvennék az illatod, a lepedő is
őrizné körvonalad, mit a tested itt hagyott.
a felhúzott redőnyön keresztül, elsőként, a te arcodra
sütne a nap, én a fal felőli oldalról nézném,
s nyugtáznám, hogy nem fázol, hisz betakartalak.
csendben nézném, ahogy szuszogsz, meg a hosszú
pilláidat, a karodra feküdnék, zsibbadnál, de
tudom, ezt sose bántad, simogatnám mellkasod,
várnám a libabőrt, az apró rezzenést, a kiflibe
fordulást, a szoros ölelést.
ha te és én, mi lennék, most olyasmit gondolnék,
hogy örökké maradjunk így, hogy te csak feküdj
itt nyugodtan, nem kell, hogy máshol légy.
gondolnék arra, hogy mi van ha morcosan kelsz,
ha egyszer csak nem kívánsz többé, és hideg, monoton
bábu leszel, hogy csak megszokásból ölelsz és
sietve távozol, az illatod is elviszed, talán el is
átkozol. de biztosan elhessegetném e rémes
képzeteket, s feléd fordulva mondanám ki halkan,
amit hangosan nem lehet.
ha te és én, mi lennénk, most nem írnám e
sorokat. csak feküdnék melletted csendesen,
s vágynám, hogy örök legyen ez a pillanat.
Babrik Alexandra
