KulturSzalon

 

olykor zárlatos lesz a szív
és kiég benne a villanykörte
persze hiába is cseréled
az újban is rögtön szétpukkan az izzószál
egyedül a gondolatok fénylenek
rendületlenül a sötét szobákban
és ahogy hamvadnak
a padlóra potyog az ember füléből a hamu
az alvajárók talpa mélyen a szőnyegbe keni
fekete lábnyomaik az ablakig vezetnek és vissza

 

néha arra ébredsz hogy dörömböl valaki
belülről a homlokodon
menekülne a kigyulladt koponyádból
de nem tudsz neki segíteni
hagyod beleégni az agytekervényeidbe
elalszol
füst száll ki a füleden
rád pergeti az éj az álmok
szürke porát