Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
A hatalom szeplői
2012. szeptember 25. 11.56 | zoldi.laszlo
Idestova húsz éve, hogy mások gondolataiból afféle hangulatjelentést állítok össze a nyilvánosság számára. A dumagyűjtemény most éppen hetente, egy hírportálon jelenik meg. Tegnap délben tizenkilenc mondat látott napvilágot, és legalább ennyi hozzászólás kísérte.
Farkas György például ezt írta (betűhíven idézem): „Kedve Nagytudású Szerkesztő! A Te balliberális irományaidból én is összetudnék vágni szavakat, mondatrészeket úgy, hogy mindenki azt hinné Orbán feltétlen híve vagy. Ez nem művészet, ez csak csúsztatás.” Nocsak, a jobboldali érzelmű kommentelő turpisságot kér számon rajtam.
Mindazonáltal névvel vállalta a véleményét, ami az anonimuszok világában tiszteletre méltó. Ezért megbocsátom neki, hogy hadilábon áll a helyesírással. Ráadásul van igazság abban, amit a szememre vet, bár nem úgy, ahogy ő gondolja.
1992-ben Jovánovics Miklóssal együtt szerkesztettük a Mérték című hetilapot. Kevés volt rá a pénz, de sok volt benne a hely, és bizony akadt olyan szám, amelybe tíz kis cikket is írtam, hogy ne kelljen külső szerzőknek fizetni. Kapóra jött egy-egy válogatás a megyei napilapok terméséből. Aztán, immár más lapok hasábjain a vizsgálódás körébe bevontam az országos terjesztésű újságokat, még később a rádiókat, televíziókat is, napjainkban pedig minden harmadik mondatot már a digitális sajtóból emelek át a heti összeállításba. Ennyi idő alatt meg kellett tanulnom, hogy az idézet kényes jószág. Nem szabad úgy kiragadni a szövegkörnyezetből, hogy az ellenkezőjét sugallja annak, amit a szerzője tulajdonított neki. Két évtized alatt egyetlen idézett sem perelt be, ami azt sejteti, hogy sportszerű módon dolgoztam.
Az már más kérdés, hogy filmkritikus koromból magammal hoztam a montázst. Azt a műveletet, amidőn a képkockák egymás utániságából valami új minőség áll össze a nézők tudatában. Lassanként rájöttem, hogy ugyanezt meg lehet tenni az önmagukban pontosan idézett mondatokkal is. Nem kell meghamisítani a közéleti személyiségek furcsa gondolatait, hogy kirajzolódjon belőlük a hatalom bornírtsága. A rendszerváltás óta éppen kormányzók sosem fukarkodtak a korlátolt, elmeroggyant, bugyuta, bárgyú vagy csak szerencsétlen megjegyzésekkel. Kedvencem Horváth Balázs néhai belügyminiszter örökbecsű szállóigéje a Veszprémi Hét 1993. április 30-i számából: „Magasabb hőfokon kell égetni az MDF-tagságot.” Az ilyen mondatokon, kedves kommentelő Farkas György, nincs mit torzítani.