KulturSzalon

 

Segítségemre sietett a Mandiner nevű digitális utánközlő lap és a Népszabadság online változata. Teljes terjedelmében közölték a tervezett, de el nem mondható felszólalást. Nem akartam hinni a szememnek, ezért a Facebook üzenőfalát néztem meg, mert a szerző oda tette föl az eredeti szöveget. A huszonnyolc sorban tizenhét hibát találtam, minden másfél sorban tehát egyet-egyet. Hadd említsek néhány félreütést, legalább a kommunikáció szakos, közéleti szereplésre készülő tanítványaim okulására. Petőfivel szólva ugyanis hibák vannak a kréta körül.

 

A jelek szerint Szanyi Tibor nincs tisztában azzal, hogy ha egy főmondatot fejez be, akkor az írásjel után betűnyi helyet kell kihagynia, és csak ezt követően ütheti le az új mondat első betűjét. Azzal sincs tisztában, hogy ha kijelentésnek indul egy összetett mondat, hiába tesz föl kérdést a mellékmondatban, a gondolatmenet legvégére nem biggyeszthet kérdőjelet, hanem csupán pontot. Azzal pedig végképp nincs tisztában, hogy mikor nem kell kitenni a vesszőt az és meg a vagy elé. (Akkor, ha az és két mondatrészt köt össze, illetve a vagy két mondatrészt választ el. Példa: Az alma és körte gyümölcs. Almát vagy körtét kérsz? Mellesleg a vesszőt akkor kell kitenni, ha az és két tagmondatot köt össze, illetve a vagy elválaszt. Példa: A kutya ugrándozik a kertben, és megugatja a idegeneket. Vagy megszokik, vagy megszökik.) 

 

Eme típushibák ismételgetésével és néhány egyedivel jött ki a meghökkentő tizenhetes szám, amelyből arra következtetek, hogy Szanyi Tibor jobban járt volna, ha felolvashatja interpellációját a Parlamentben. Akkor aligha kísértette volna meg a gondolat, hogy írásban adja közre tartalmilag egyébként helyeselhető véleményét. Ötven és hatvan közöttiként, évtizedekkel az érettségi után már reménytelen esetnek látszik helyesírási és stilisztikai szempontból. Ezért ha úgy hozza a sors, és Szanyizdat címmel illegális újságot alapít, szívesen szegődnék hozzá olvasószerkesztőnek. Nem volna szerencsés, ha megjelenés előtt ő futná át a kéz