KulturSzalon

 

Fogalmi címet kölcsönözhetünk a cikkeinknek, ha lapunkat leginkább értelmiségiek forgatják. Olyan emberek, akik műveltségük és szakmai beágyazottságuk okán képesek a fogalmi gondolkodásra. De abból is kiindulhatunk, persze, hogy írásainkkal átlagosnál több olvasót célozunk meg. Olyan embereket, akik nem föltétlenül értelmiségiek, ezért csínján kell bánni a fogalmi címekkel. Jobban járunk, ha olyan címet keresünk, amelyben igei állítmány van. Megfogja a képzeletet, és az olvasót bekapcsolja az eszmefuttatásunkba, sőt még cselekvésre is ösztönözheti. 

 

Előadásra készülök, hamarosan a címadásról beszélek újságírással kacérkodóknak. Igazolásra váró vagy cáfolandó munkahipotézisem négy évtizednyi szerkesztőségi tapasztalatból táplálkozik. Lényege, hogy kétféleképpen adhatunk címet. 

Reggel két napilapot hoztam föl a lépcsőházi postaládából: a Népszavát és a Népszabadságot. (Az öt pannon újság csak dél körül érkezik.) Ma már egyik sem nevezhető tömeglapnak, a Népszava példányszáma nem éri el a húszezret, a Népszabadságé pedig a hatvanezret. Vagyis a háromszor nagyobb példányszámú újságban több címnek kéne lennie, amely igei állítmányt tartalmaz. Az is logikus, hogy mindkét lap első és az utolsó oldalán olyan írásoknak kéne lenniük, amelyeket minél több emberrel szeretne elolvastatni a szerkesztőség. Belül azonban - mondjuk a kulturális és a publicisztikai rovatban - több lehet a fogalmi cím, elvégre a szerzők inkább értelmiségieket szólítanak meg. 

 

A két napilap közül a kevésbé olvasott fogalmilag többet engedhetne meg magának. Ehhez képest az első és az utolsó oldalon látható címek dúskálnak az igei állítmányban: tizenhat aránylik az öt fogalmihoz. Belül, az értelmiségibb rovatokban egy igés címre nyolc fogalmi jut. A nagyobb példányszámú újságnak viszont jobban kéne figyelnie az átlagos olvasókra. Ehhez képest az első és utolsó oldalon egy igés címre jut nyolc fogalmi. Belül pedig, a kulturális és publicisztikai rovatban szintén egy igés cím aránylik tizenegy fogalmihoz. Hogy is van ez? A szerkesztők azért teszik belülre az értelmiségibb rovatokat, mert amúgy is kevesebben olvassák őket? Vagy azért olvassák kevesebben a kulturális cikkeket és a publicisztikákat, mert a fogalmi címeken átsiklik a tekintet? 

 

Hm, van még néhány nap az előadásig. Nem ártana más újságokból is begyűjteni az adalékokat.