Jelenlegi hely
Hogyan alakulgat a szállóige?
2012. október 8. 12.18 | zoldi.laszlo
Azt vettem észre, hogy hízeleg a hiúságomnak, ha valamelyik tanítványom vitatkozik velem. Napló-bejegyzésemet a plágiumról például Csonka Edit, a KultúrSzalon nevű portál főszerkesztője vitatta. Nálam szigorúbban ítéli meg a szellemi lopást.
Két énem közül a médiatanári egyetért vele. Szinte minden szemeszterben akadt olyan kommunikáció szakos diák, akit el kellett tanácsolni az újságíró szemináriumról, mert az internetről emelt át mondatokat, anélkül persze, hogy kitette volna az idézőjelet. Nemrégiben azt is megtudtam magamról, hogy a plagizálók érdekében bizonyultam szigorúnak. Ha a sors úgy hozná, hogy miniszterelnök vagy köztársasági elnök lesz belőlük, szorgos kezek és fürkész tekintetek nagyítóval vizsgálják majd a szemináriumi dolgozataikat, a diplomamunkájukat, a doktori disszertációjukat. Van azonban egy másik énem is, a szállóige-gyűjtő, amely engedékenyebb.
Ez a vitatott médianapló utolsó mondata: „Az istenhívők abból indulnak ki, hogy eredeti gondolatai csak Ádám ősapánknak lehettek.” (Facebook.com, 2012. október 4.) És íme, a változata is, sportos köztársasági elnökünk lemondására utalva: „Nem Schmitt Pál mentségére mondom, de mindenki plagizál. Egyetlen embernek voltak eredeti gondolatai: Ádám ősapánknak.” Április elején fogalmaztam meg, de csak most jelenik meg nyilvánosan. Mindkét gondolat tőlem való, mégis elismerem, hogy más kútfejéből származik.
Sántha Ernő székesfehérvári orvos fejtegette 2003. május 24-én a Fejér Megyei Hírlap hasábjain: „Eredeti gondolata utoljára Ádámnak volt, de neki aztán rengeteg.” Amikor szembe ötlött, felvillanyozott, ám szerkesztőként találtam rajta csiszolni valót. Ebből lett a két változat, de még egyik sem alkalmas arra, hogy szállóige legyen belőle. Ehhez az kéne, hogy olyan helyen jelenjék meg, ahol sok ember figyelmét vonja magára, akik szétszélednek a kocsmákba és kávéházakba, majd beszélgetés közben szóba hozzák, és addig csiszolgatják, amíg egy közismert személyiség a nevére nem veszi. Attól kezdve hozzá kötik, nem hozzám vagy Sántha doktorhoz.
Mellesleg gyanítom, hogy a fehérvári orvos is olvasott valahol valamit Ádám apánk őseredeti gondolatairól. Vagy egy ókori bölcselőnél, vagy egy felvilágosodás korabeli francia aforizma-szerzőnél. A szállóige kultúrájához tartozik ugyanis, hogy némelyik több ezer év alatt kristályosodott ki. Ha nemcsak két énem volna, hanem két életem is, a másodikat e művelődéstörténeti folyamat feltárására szánnám.
