Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Hogyan kéne rendszert váltani?
2012. március 8. 12.52 | zoldi.laszlo
Ha fölfigyelek egy gyakrabban használt kifejezésre - vagy valamelyik szerkesztőségből telefonálnak, hogy szükség volna egy bizonyos idézetcsokorra -, akkor az említett fogalomnak fájlt nyitok. (Van már belőlük vagy ezer.) Így jártam a kormányváltást követően a váltópárttal is. A jelenséget úgy írnám körül, hogy az a politikai csoportosulás, amely esélyes arra, hogy a parlamenti választások nyomán egyedül vagy más pártokkal és civil szervezetekkel szövetkezve átvegye a hatalmat.
Három év alatt negyven idézet gyűlt össze, közülük huszonötben szocialista politikusok fejtegetik, hogy az MSZP a Fidesz váltópártja - volt, most is az, és lesz a következő országgyűlési választáson. Az a benyomásom, hogy minél görcsösebben ragaszkodnak a fogalomhoz, annál gyanúsabbá válnak a lehetséges szövetségesek szemében. Ezzel magyarázom például az LMP ódzkodását az ellenzéki összefogástól. A kis parlamenti párt mintha attól tartana, hogy összeroppan a hatalomtechnikában járatos szocialisták baráti ölelésében. Ezért vélem figyelemre méltó fejleménynek Lendvai Ildikó Türelmetlen röpirat a baloldalról című vitacikkét a Népszabadság mai számából.
Az egyik legtekintélyesebb szocialista politikus ezt írja: „Mindig a legerősebb partnernek nehezebb rászánnia magát, hogy ne csak váltópárti szerepben, hanem többszereplős, a pártokon túlnyúló váltómozgalomban gondolkodjék.” Újszerű hang ez. A szerző hajlamos tudomásul venni azt a politikai realitást, hogy a széttöredezett ellenzék csupán akkor válthatja le az Orbán-rendszert, ha nem dörgöli folyton a lehetséges partnerek orra alá, hogy az összefogás kizárólag az MSZP vezetésével képzelhető el. Minden valamire való politikai csoportosulásnak arra kell törekednie, persze, hogy ő álljon a szövetkezők élére, ennek a szándéknak azonban butaság nyilvánosan hangot adni.
Jellemző Lendvai Ildikó helyzetére és taktikai érzékére, hogy miközben figyelmezteti pártbeli társait a szerényebb hangvétellel járó előnyökre, hízeleg is a hiúságuknak. Másként aligha kerülhetett volna idézett mondatába a bevezető gondolat: „Mindig a legerősebb partnernek nehezebb rászánnia magát…” Azt hiszem, akkor jósolható siker a szocialista körökben egyelőre még kisebbségi felfogásnak, ha a nyilvánosság előtt már nem kell hízelegni a többségi felfogás híveinek.