Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Hogyan lesz egy Bajnai-mondatból szállóige?
2012. október 24. 17.06 | zoldi.laszlo
A múlt héten vettem komolyan Bajnai Gordont - mint az ellenzék lehetséges vezetőjét. Ungvári Tamás mondta róla egy tévéstúdióban, hogy „szabad és megbízható politikai gondolkodó”. A jelzőkkel nincs gondom, ám a ’gondolkodó’ túlzás. Inkább csak arról árulkodik, hogy színvonalas elemző munka folyik a Haza és Haladás Alapítványban. Meg arról, hogy az agg irodalomtörténész a szellemi élet legérzékenyebb szeizmográfja. Immár hat évtizede tudja, hogy a hatalomba készülődők közül ki mellé érdemes odaállni.
Kíváncsian vártam hát Bajnai Gordon színre lépését a Milla tegnapi összejövetelén. Meglepett. Ő ugyanis az a rendszerváltás utáni miniszterelnök, aki egy fia gondolattal sem írta be magát Lefülelt mondatok című szállóige-gyűjteményembe. Mentségére szóljon, hogy bevallotta: „Nem szónok akarok lennie, hanem válságkezelő.” (MTV, 2009. április 14.) Ehhez képest az Erzsébet-híd pesti lábánál bírta hanggal, alig bakizott, és tizenegy mondatát jegyeztem föl. (A tegnapi szónokok közül Orbán Viktornál és Gyurcsány Ferencnél csupán egy-egy figyelemre méltó mondatot találtam.)
Az egyik Bajnai-gondolat majdnem alkalmas arra, hogy bekerüljön a gyűjteménybe. Ehhez persze szállóigévé kell válnia, ami alkotótársak közreműködését igényli. Mert szállóige nem föltétlenül abból lesz, ami jól hangzik. Abból lesz, ami tömegélmény, megérinti az embereket, asztaltársaságban beszélnek róla, idézgetik, formálgatják, például lefaragják róla a sallangokat. Bajnai Gordon erős mondata így hangzott tegnap: „Mi nem olyan országot akarunk, ahova egyszer jó lesz hazajönni, hanem olyan országot, ahonnan nincs miért elmenni.” Szívfájdító, hogy a gyerekeink máshol képzelik el a boldogulásukat, és az idézett eszmefuttatást hallottam is már visszhangozni kávéházi törzshelyemen, a polgári nyilvánosság fórumán.
Ráadásul mi, újságírók kezdünk besegíteni a közös műveletbe. A Népszabadság mai számában az egyik vezércikk szerzője, Hargitai Miklós minden szerkesztői tapasztalatát latba vetette, hogy a Bajnai-mondatról lefaragja a fölösleget. Erre jutott: „Az emberek nem olyan országért akarnak harcolni, ahova egyszer talán érdemes lesz visszajönni, hanem olyanért, ahonnan nincs miért elmenni.” Hadd tegyem hozzá, illetve vegyem el a magamét: ’Mi nem olyan országot akarunk, ahová jó lesz hazalátogatni, hanem olyat, ahonnan nincs miért elmenni.’ Így akár a nevére vehetné Bajnai Gordon, hogy őt is beírhassam végre a Lefülelt mondatok-ba.