Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Hogyan nem lett a 47-ből 160?
2012. február 23. 12.45 | zoldi.laszlo
A közéleti hullámzás nem csillapodik a 47 ezer forintos közmunka-jövedelem körül. Matolcsy György gazdasági miniszter pendítette meg, hogy a munkanélküliek jobban járnak, ha a 28 ezres szociális segély helyett a közmunkáért járó 47 ezerből próbálnak megélni. Csatlakozott hozzá Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár és Zsiga Marcell miskolci alpolgármester, az utóbbi zavarba is jött az orra alá dugott mikrofontól.
Később, immár felocsúdva arra panaszkodott, hogy a riporter „indokolatlanul provokatív kérdést” tett föl neki (Vajon meg lehet-e élni 47 ezer forintból?), ráadásul a kereskedelmi tévéhíradó kiragadta igenlő válaszát a szövegösszefüggésből. Ugyanez a bűvös szó, a szövegösszefüggés izgatta parlamenti főnökét, Lázár János frakcióvezetőt is. A Fidesz-politikus azzal mentegette ifjú pályatársát, hogy „pázmányosan bővített mondatban” reagált a riporter kérdésére. (Pázmány Péterre, a XVII. században működő, barokkosan fogalmazó bíborosra utalt, akinek a józsefvárosi szobra előtt naponta megyek el.)
1967-ben lettem egy diák folyóirat szerkesztője, négy és fél évtizede foglalkozom tehát mások mondataival. Megtanultam úgy kiemelni őket a szövegkörnyezetből, hogy ne hamisítsam meg a jelentésüket. Az a benyomásom, hogy amióta a közéleti személyiségek szembesülnek a harminc másodperces kommunikációval, már nem védekezhetnek azzal, hogy szavaikat kiragadták a szövegösszefüggésből. Mégis megteszik, 2002-től 2010-ig például szocialista és szabaddemokrata politikusok berzenkedtek a kínos kérdések miatt. Tucatjával idézhetnék vélekedéseket, hogy a riporterek eltorzították a mondandójukat, mert a nyilvánosság nem ismerkedhetett meg a leglényegesebb mondatukkal. Akkor miért nem osztották meg csupán azt a nyilvánosság képviselőjével - harminc másodpercben?
Megértem, ha az idősebb évjáratú politikusok nehezen barátkoznak meg a lényegre törő kommunikációval. De a Fideszhez tartozó Zsiga Marcell személyében olyan fiatalember nem találja helyét a XXI. századi rámenős, indoklásra kényszerítő nyilvánosságban, aki kisdiákként boszorkányos ügyességgel nyomogatta mobiltelefonjába a százhatvan karakternyi üzenetet. Sokáig azt hittem, hogy az SMS-nemzedék tagjai lesznek a slágfertig politikusok, akiknek az ereiben vér helyett digitális karakter folyik. Lehet, hogy tévedtem?