Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Hol vannak a képzett médiapolitikusok?
2012. május 27. 16.05 | zoldi.laszlo
Tegnap médiapolitikából vizsgáztattam levelező hallgatókat a főiskolán. Elég jól szerepeltek, ami annak köszönhető, hogy júniusban államvizsgáznak. Ha most, májusban nem készültek volna föl az én „maradék” tantárgyamból, akkor a júniusi államvizsga előtt kifutottak volna az időből. Két ember lógott ki a társaságból. Az egyik dacosan közölte, hogy csak négy tételt olvasott el a tizenháromból. Ha hallgatott volna, és az első négyből húzta volna ki valamelyiket, akkor pótvizsga helyett ő is megvédhetné a diplomamunkáját.
A másik fiúnak jelest adtam. Húsz év körüli, diákmunkából fizeti a nyíregyházi albérletét. A diploma után helyi televízióban képzeli el magát. Minden megnyilvánulásán éreztem, hogy többször is olvasta a jegyzetet, elmélyült a legutóbbi száz év médiapolitikájában - ráadásul egyéni megjegyzésekkel színezte a feleletét. A jóisten is arra teremtette, hogy kommunikációs tanácsokat adjon egy kisvárosi polgármesternek, aki a helyi és környékbeli médiumok sorsáról dönt. Arról például, hogy médiára fordítandó költségvetésből mennyi jusson az önkormányzati sajtónak, a városi rádiónak, és ha van, a televíziónak meg a polgármesteri hivatal honlapjának. Csakhogy ennek a diáknak nincs esélye az alkalmazásra.
Médiatanári pályafutásom kétarcú. Újságírást tanítóként sok sikerélményre tettem szert, médiapolitikát előadóként viszont arról számolhatok be, hogy a négy-ötezer tanítvány közül egyetlen sem foglalkozik médiapolitikával. Holott minden évfolyamból akadt legalább egy, aki megértette, közérthetően kifejtette, és egyénileg értelmezte az összefüggéseket. Végzés után még csak véletlenül sem szerződtették őket a polgármesterek, a pártok és a különböző szervezetek. Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy a több mint háromezer polgármester, a másfél száz párt első számú vezetője, a megszámlálhatatlan szervezet igazgatója összedugta a fejét, és eldöntötte, hogy médiapolitikusnak nem hív Zöldi-tanítványt. Reálisabb azonban az a feltételezés, hogy a döntéshozók nem szívesen veszik igénybe a szakmailag képzettebb munkatársak segítségét.
Meglepődnék, ha például a parlamenti képviselők életrajzából kiderülne, hogy a médiapolitikával foglalkozók közül akár csak egy is kommunikáció szakon végzett volna. Nehezen minősíthető felkészültségük meg is látszik az országos és a helyi törvénykezésen.