Jelenlegi hely
Ige lesz-e a fogalomból?
Borsodban élő tanítványom elment a megyeszékhelyre, hogy meghallgassa Mesterházy Attilát. (Az MSZP elnöke Miskolcon jelentette be néhány nappal ezelőtt, hogy a munkatársai Reményt mindenkinek! címmel északkelet-magyarországi programot dolgoztak ki.) A digitális levél írója nem hatalmazott fel, hogy megosszam nézőtéri benyomásait a Médianapló olvasóival, annyit mégis elárulhatok, hogy fennakadt a címen. Főiskolás korában ugyanis azt tanulta tőlem, hogy az a cím mozgósítja az olvasót, amely fogalmak helyett igei állítmánnyal serkent a cselekvésre.
Hát így pufogtasson az ember kommunikációs közhelyeket. Mindazonáltal állok a kihívás elébe, a világhálón kíváncsiságból rögtön meg is néztem az MSZP néhány programját. Ilyen címekre bukkantam: Ajánlat Magyarországnak, Baloldaliság, Remény, Erő; Biztonság, Igazságosság, Bátorság; Modern, biztonságos Budapestet! Továbbá arra a bizonyos Reményt mindenkinek!-re is. De találtam még egyet, amely arra ösztökéli a külföldre távozott fiatalokat, hogy Gyere haza! Kizárólag a legutóbbiban van igei állítmány, az összes többi cím fogalmakat tartalmaz. S ha hozzájuk veszem azt a betűsort, ami a nyilvánossághoz szóló szocialista politikusok előtt, szemközt a kamerákkal és fényképezőgépekkel, a szószék homlokzatán olvasható - A változásért -, akkor okkal gondolhatunk arra, hogy az MSZP szakemberei nincsenek tisztában a kommunikáció egyik alapszabályával. Ennél mégis árnyaltabban fogalmaznék.
Nem azzal van baj, ha egy pártprogram címében hemzsegnek a fogalmak. Ezt a műfajt kevesen olvassák, és akik tájékozódni kívánnak belőle, leginkább értelmiségiek, a fogalmi gondolkodásban otthonosan mozgó szakemberek. A baj akkor kezdődik, amikor a kommunikációs munkatársak a programbeli fogalmakat hívó szavakká, üzenetté, szlogenné próbálják változtatni. Ha ugyanis a fogalomból nem lesz gördülékeny, megjegyezhető tőmondat, benne igei állítmánnyal, akkor bizony lőttek a tömegekre ható üzenetnek. Ahogy elnézem, a választási ciklus harmadik évében az MSZP már túl van a programalkotáson. Most abban az állapotban leledzik, amidőn a fogalmi készletét közérthetővé, fogyaszthatóvá, mozgósítóvá, egyszóval igéssé kéne tennie. A Gyere haza! azt sejteti, hogy néha már beugrik a jó megoldás. Az összkép azonban egyelőre nem túl biztató.