Jelenlegi hely
Intercity-professzorok a büféskocsiban
Tegnap vizsgáztattam a főiskolán, háromszázharmincötödször vonatoztam Nyíregyházára. Az előadásom mindig tízkor kezdődött, és a menetrend úgy van kitalálva, hogy a szerelvény néhány perccel korábban érkezik meg. A busszal elkésnék, ezért taxit vettem igénybe. A diszpécser minden századik út után felköszöntött, innen ismerem az elképesztő számot. Tegnap hajnalban elemózsiával indultam el, a MÁV ugyanis megszüntette a büféskocsi intézményét.
A mi Intercitynk a Nyugati és a Keleti pályaudvar között közlekedik. Ellipszis alakú pályát tesz meg. A Nyugatiból Cegléden, Szolnokon, Püspökladányon, Debrecenen, Nyíregyházán, Miskolcon és Füzesabonyon keresztül jut el a Keletibe. A büféskocsiban ismertem meg az úgynevezett Intercity-professzorokat. Ők azok a fővárosi szakemberek, akik olyan tantárgyakat tanítanak a vidéki főiskolákon és egyetemeken, amelyekre helyben nincs fölkészült tanár, vagy éppenséggel volna, de nincs meg hozzá a tudományos fokozata.
Reggel fél hét körül átmentünk a büféskocsiba rántottára vagy egy pár virslire. Közben nézegettük az előadás vázlatát, olvastuk az újságokat. Netán átültünk a kolléga asztalához, és beszélgettünk. Cegléd előtt szedelőzködni kezdtek a Kecskemétre vagy Szegedre igyekvők. Szolnokon azok szálltak le, akik a helybéli főiskolára járnak, netán tovább utaznak Békéscsabára, onnan meg a szarvasi tagozatra. A következő különítmény Püspökladányban hagyta el a szerelvényt, ők a nagyváradi egyetemet vették célba. A legnépesebb csoport Debrecenben szállt le, de azért jutottak IC-profok Nyíregyházára is.
Amikor este, fáradtan beültünk a büféskocsiba, már vártak bennünket a debreceniek, egy óra múlva, Miskolcon csatlakoztak hozzánk az ottani egyetemen tanítók, Füzesabonyban pedig az Egerből érkezők. A laza szellemi közösség állandóan változott, persze, és a legkülönfélébb szakmák képviselői cseréltek eszmét. Olykor bizony kibeszéltük az éppen országló kormányt is. Ahogy olvasom, a Magyar Államvasutak veszteségesnek minősítette a büféskocsikat. Az indoklást nem vonom kétségbe, mégis megkísért az állami gondolat: azok a fránya Intercity-professzorok csak ne járjanak össze a vonaton, üljenek a helyükön, majszolják az otthonról hozott elemózsiát, és magukban füstölögjenek.